Heechul hazaérkezése előtt már csak Goyangban állt meg lovat váltani. Itt apróbb összetűzésbe került a középosztály egy kisebb csoportjával. Amint a helyi kormányzó megtudta, hogy a támadással vádolt személy nem más, mint a lányának már régóta kiszemelt Choi Heechul, egyből a csendőrségre sietett, hogy kisegítse őt a bajból.
-Park:
Mi folyik itt, Uraim?
-Cs1:
Jó napot, Kormányzó úr! Ez a férfi azt állítja, hogy mikor épp lovat akart
váltani, akkor a balomon álló 3 suhanc ki akarta őt rabolni. Szerencsére időben
értesítették az embereimet, így meg tudtuk akadályozni a bűncselekményt.
-Park:
Remek. És a fiatal úrban kit tisztelhetünk?
-Hee:
A nevem Choi Heechul. Épp Szöulba tartottam, mikor ők megtámadtak és a nálam
lévő pénzt és egyéb értékeket követelték.
-Park:
Üdvözlöm Goyangban, Choi úr. Elnézést a kellemetlenségekért. Biztosíthatom
arról, hogy a megfelelő büntetésben fognak részesülni.
-Hee:
Ugyan, erre semmi szükség, hiszen tényleges bűncselekmény nem történt.
Ezzel Heechul el is indult kifelé a lovakhoz, hogy tovább
folytassa útját Szöulba. Mikor már a lovon ült, Park úr lépett oda hozzá, és
invitálta át a házába ebédre. A legény örömmel elfogadta a meghívást, hiszen
már régen evett finom, hazai ételeket.
Megérkezve, Heechul tekintete egy fiatal hölgyön akadt meg. A
lány háttal volt a kapunak, így nem vette észre, hogy apja egy vendéggel
érkezett haza. Kecsesen görnyedt valami fölé.
-Park:
Min Chul! Min Chul! Gyere és köszöntsd a vendégünket.
-MC:
Ohh, elnézést. Jó napot kívánok, Uram!
-Hee:
Jó napot! Elnézést, ha megzavartam valamiben.
-MC:
Ugyan, dehogy, én csak fes…-ekkor ránézett apjára, és tudta, hogy nem mondhat
többet. Hiszen a nők nem festhetnek nyilvánosan.
-Park:
Kérem, fáradjon beljebb. Min Chul, te pedig légy szíves, és hozz az úrfinak
valami frissítőt, és szólj be a konyhára, hogy eggyel több személyre készítsék
az ebédet.
-MC:
Értettem. –s ezzel el is ment a konyha irányába. Eközben Heechul is felfedező
körútra indult a házban. Épp kint sétálgatott, mikor meglátta azt a papírt,
melyet a fiatal lány hagyott a padlón. Közelebb lépve látta, hogy egy barackfa
félig elkészített festményén dolgozhatott, mikor megzavarták. Leült hát oda, s
befejezte a képet.
A szolgálók meghozták a hatalmas asztalokat, tele finomabbnál
finomabb ételekkel. Min Chul azonban nem jött meg.
-Vajon
hol lehet?-gondolta magában Heechul.
Nem sokkal később a lány megjött egy aprócska tekercset
szorongatva markában. Úgy, hogy apja ne vegye észre, a fiúhoz csúsztatta, majd
ismét elment. A cédulán ez állt: ”Köszönöm, hogy befejezte, de egyedül is ment
volna. Nem szorultam az Ön segítségére.”
Az ebéd után Heechul lóra ült és meg sem állt hazáig. Ahol
szülei már a következő hírrel várták.
-HJ:
Üdv itthon, kedves fiam. Örülök, hogy egyben hazaértél.
-Hee:
Anyám.- ugrott édesanyja nyakába, mint egy 6 éves kisfiú.
-Eun:
Fiam, van egy jó hírem számodra.
-Hee:
Valóban? És mi lenne az?
-HJ:
Találtunk neked egy megfelelő feleséget. Holnapután érkezik meg a szüleivel
együtt hozzánk, hogy megbeszéljük az esküvő részleteit.
-Hee:
De…És mi lesz a gyerekekkel?
-Eun:
Róluk Yesung és Je Sun fog gondoskodni. Nagyon szívesen vállalták a
felnevelésüket.
-Hee:
Értem. És mit lehet tudni a menyasszonyomról?
-HJ:
20 éves, gyönyörű fiatal hölgy. Goyangban lakik a családjával együtt, de
hajlandó Szöulba költözni, ha szükséges.
-Ez
mind csodás, de…én még nem tervezek megnősülni.
-Eun:
A te érdeked is, hogy legyen melletted valaki. Most vagy a megfelelő korban
ahhoz, hogy családot alapíts.
-Hee:
De én még nem érzem magam készen erre.
-Eun:
Miért, arra készen álltál, hogy 18 évesen 2 gyerek apj…
-HJ:
Rendben Uraim, ezt most fejezzék be. – vágott közbe Hyun Jae.
Heechul visszavonult a szobájába, a szülei pedig elmentek
ajándékokat keresni a lánynak és családjának…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése