1. széria 1. évad 9. rész

Nagyjából 150 év telt el azóta, hogy azon a bizonyos estén a Choi család tagjai utoljára gumihoval találkoztak. Azon az éjszakán nem csak a klán, de egy egész ország sorsa változott meg.

Sungmin bár elhibázta a lövést, az elkövetkező időszakban azonban nagy szolgálatot tett a birodalomnak. Miután a gyászévnek vége lett, felmerült az öröklés kérdése. Természetesen a megözvegyült királyné saját fiának szánta a trónt; ám ezt a nép nagyméretű lázadásokkal akarta megakadályozni. Az alattvalók a több száz éve kitagadott, de mégis a megboldogult király vérszerinti fiát szerették volna királyuknak.

Sungmint Cho miniszter újabb feladattal bízta meg.

     -Cho: A zavargásoknak mihamarabb véget kell vetnünk. Ennek egyetlen módja van. A fiatalúrnak vissza kell adnunk korona hercegi címét, ezek után pedig királlyá kell koronáztatnunk.

     -Min: Értem. De van erre bármilyen lehetőségünk?

     -Cho: Ezt kell kiderítenie. Elvileg nem sokkal halála előtt a király magához hívatta a főtitkárt. Hogy miért, arról nem tudunk semmit.

     -Min: Ezek szerint a főtitkárt kell felkeresni.

     -Cho: Az sajnos már nem lehetséges, ugyanis a titkár 3 éve meghalt.

     -Min: Ohh, akkor…

     -Cho: Tudja, mi a dolga. Találja meg azt a papírt, amit Őfelsége a halála előtt íratott!

     -Min: Értettem.- s ezzel távozott is a teremből. Sungmin azonnal el is kezdte a kutatást.

Eközben az otthonmaradt 3 fiú is útnak indult. Kyuhyun Yesunggal együtt elment Kínába meglátogatni (ismételten) Han Geng családját. Heechul is velük utazott, mert a szülők elküldték, hogy tanuljon tovább külföldön. Kyuhyun végig elkíséri majd, nehogy megint hasonló incidens történjen.

            Ó, igen…az ”incidens”.  A szülők tudatták Soo Rával, hogy Heechult elküldik külföldre tanulni legalább 5 évre. Ha képes lesz rá várni, akkor engedélyezik a házasságot kettejük között. A lány belement, de akkor még nem tudta, hogy mi a végzete…Soo Ra ikreknek adott életet, de ez első baba után szíve leállt. Szervezete nem bírta tovább. Így a második babát császármetszéssel segítették világra.

A látogatást követően Yesung hazatért, ahol már eljegyzésének hírével várta a család. Apja, Donghae, Baek miniszter lányát, Je Sunt szánta fiának. A lány szinte tökéletes volt. Gyönyörű, éjfekete haj, hatalmas szemek, kifogástalan neveltetés. Egyetlen apró bökkenő volt csak vele. Anyjától egy különleges betegséget örökölt. Nem születhet gyereke. Ám amint megtudta, hogy Heechul gyermekeinek nincs anyja, úgy döntött, ha Yesungnak is megfelel, akkor ő sajátjaként fogja őket felnevelni és szeretni. Yesung nem tiltakozott ellene, hiszen ő maga is imádta a gyerekeket.

Kyuhyun és Heechul elhagyva Kínát, egyből elindultak Japánba, ahol Heechul megismerkedett az ottani művészeti technikákkal. Kyuhyun pedig szorosabb kapcsolatot alakított ki egy japán kereskedőházzal, ahonnan így még több luxuscikket tudott beszerezni. Egyik este a dokk környékén sétált, mikor hirtelen egy nagyon lágy dallamra lett figyelmes. Egy közeli ház kertjéből jött, ahol egy fiatal, törékeny alkatú lány játszott egy hatalmas koto-n. Kyuhyun titokban figyelte a lányt, amíg el nem tüsszentette magát. Kage, merthogy így hívták a kishölgyet, azonnal ijedten rohant volna be a házba.

Ám ekkor Kyuhyun utána szólt, természetesen japánul.

    -Kyu: Elnézést, ha megzavartam. Nem volt szándékomban. Csak nagyon megtetszett a zenemű, amelyet az imént játszott.

    -KG: Köszönöm kedvességét. De Ön kicsoda?

    -Kyu: Ó, milyen modortalan vagyok. Elnézést. A nevem Choi Kyuhyun, Koreából érkezett kereskedő vagyok.

    -KG: Valóban? Az én nevem Kage Natsui.

    -Kyu: Natsui??

    -Kage?Hol maradsz ennyi ideig?-lépett ki az ajtón Kage apja. Kyuhyun meglepetésére ő nem volt más, mint a kereskedőház vezetője.

    -Apa: Üdvözlöm, Choi úr. Hogy kerül ide ily kései órán?

    -Kyu: Jó estét, Natsui úr. Csak friss levegőt szerettem volna szívni és mikor erre jártam meghallottam leánya gyönyörűséges koto-játékát.

    -Apa: Valóban? Miért nem jön be inni egy saket és közben hallgathatja még egy kicsit Kage előadását is.

    -KG: De Apám…

    -Apa: Csak semmi de, lányom. Kísérd be a vendégünket.

    -KG: Igenis, Apám.

Miután mind bementek, Kage elkezdett játszani, az urak közben pedig iszogatni és beszélgetni. Ám Kyuhyun valamiért nem tudta levenni tekintetét a lányról.

    -Apa: És milyen tervei vannak a jövőjét illetően, ha szabad kérdeznem?

    -Kyu: Szeretném minél nagyobb távolságokba eljuttatni Korea termékeit, hogy ne csak a környező országokban legyenek elérhetők. Ezáltal szeretnék jobb életet biztosítani a családomnak.

    -Apa: Valóban. És van már választottja? Természetesen csak akkor válaszoljon, ha nem tartja túl diszkrétnek kérdésem.

    -Kyu: Még nincs. De nem is érzem úgy jelenleg, hogy megengedhetném magamnak. Mármint elsőször az anyagi vonatkozásokban óhajtok elérni stabil hátteret. Tehát leghamarabb 5 év múlva tervezek megnősülni.

    -Apa: Értem. Jó tudni, hogy bizonyos mértékig előre tervezi az életét. Tetszik ez a gondolkodásmód.

Még pár órán keresztül beszélgettek, aztán Kyuhyun elindult vissza a szállásukra. Mikor reggel Heechul felkelt, kíváncsian kérdezte bátyját, hogy merre járt előző éjjel.

     -Kyu: Erősítettem a munkakapcsolataimat…-mondta ezt huncut vigyorral az arcán.

Heechul nem igazán tudta hova tenni ezt az egész szituációt, de ráhagyta, hiszen Kyuhyun úgyis elmondja majd, ha akarja…

            Eközben Sungmin a palotában talált egy rendeletet, amelyben a kitagadott herceget említik…

De vajon milyen sorsot szánt a néhai király a fiának? És hogyan alakul Kyuhyun és Kage sorsa?

A következő részekből kiderül…^^