Gaby Special (18+)

Miután minden zűrzavarnak vége lett, az összes ”vendégmunkás” hazament… „Végre egy kis nyugalom” –gondoltam magamban… De egy hónappal később üzenetet kaptam, hogy szükség lenne rám… pont rám… A levél Amerikából jött, a feladó pedig nem volt más, mint David.

„Szia! Úgy hallottam, hogy te angyalként képes vagy felfedni a lények valódi alakját. Ebben lenne szükségem a segítségedre. Van egy alak, akiről nem igazán tudjuk eldönteni, hogy mi. Ezért jó lenne, ha mihamarabb ide tudnál jönni. Várom mielőbbi válaszod. David”

Gyorsan megbeszéltem a kis csapattal az elkövetkezendő időszak terveit. Mivel nem volt semmi extra teendő, ezért elutaztam Davidhez. Kijött elém a reptérre, út közben pedig elmondta a részleteket, amiket nem ártott tudnom…

        -Nos…-kezdett bele mondandójába- Carlnak hívják. Eleinte úgy tudtuk, hogy ő is hozzánk hasonlóan vérfarkas, de az utóbbi időben nagyon furán viselkedik…

        -Mit jelent az, hogy furán??

        -Egyik nap két haverunk hülyéskedett, és egyikük megsebesült. Semmi komoly, de Carl szinte rávetette magát…

        -Rávetette? Előfordult ilyen korábban is?

        -Nem, még soha.

        -Nem volt olyan, hogy eltűnt napokra?

        -Én nem tud… Most, hogy mondod, nemrég eltűnt kb. 4 napra. Mégis mit jelent ez?

        -Gondolkozz egy kicsit. Általában hány nap kell ahhoz, hogy egy vámpír által megharapott személy átváltozzon?

        -3, de mié… Azt ne mondd, hogy…

        -Nagy a valószínűsége, hogy egy hibriddel állunk szemben.

        -De ez hogyan lehetséges???

        -Hidd el, rengeteg mód…-ekkor egy fura hang zavart meg minket-Mi volt ez a hang?

        -Azt én is szeretném tudni. Mintha a motortérből jött volna. Kimegyek és megnézem.-mondta David, majd kikászálódott a járműből.

        -Úgy néz ki, lerobbantunk. Ide tudnád adni a mobilom, hogy hívjak segítséget?

        -Persze, de nem hiszem, hogy itt lesz térerő…

        -Egy próbát megér, nem?-pár perccel később- Negatív, semmi jel sincs itt a semmi közepén.

        -Remek…-fintorodtam el- Akkor most mit csináljunk? Itt kint mégsem maradhatunk…

        -Mást nem igazán tehetünk… Ha csak, kapcsolatba tudsz lépni valakivel?

        -Ha angyal, akkor van rá esély, egyébként nem… De mi van a többi farkassal? Ők?

        -Ekkora távolságból lehetetlen. Angyalról pedig én még nem tudok a környéken. Akkor úgy tűnik, itt ragadtunk… A kocsi hátulját használhatod ágyként, én majd alszok elöl.

Nem akartam beleegyezni, de nem volt más választásom. Az autó rakterét átalakítottuk úgy, hogy használható legyen… Kerestünk pár pokrócot is, hogy meg ne fagyjunk az éjszaka alatt. Miután sikerült ”megágyazni”, mindketten leültünk hátul és beszélgetni kezdtünk…

        -És… Mióta tudod, hogy farkas vagy?

        -Nagyjából 12 lehettem, mikor apám elmondta nekem… És te mióta repkedsz?

        -Ez azért elég fura megfogalmazás, de kb. azóta a nap óta… -csuklott el a hangom.

        -Hmm… Melyik nap?

        -Tudod, a magamfajta glóriások nem csak úgy születnek, mint a normál emberek. Valakinek meg kell halnia ahhoz, hogy egy újabb őrangyal megkezdhesse tevékenységét…

        -Csak nem…

        -De… 16 éves koromban halálos balesetet szenvedtem… Nem is igazán balesetet, sokkal inkább gyilkosság áldozata lettem… Mivel még nem jött el végleges távozásom ideje a földi világból, így kaptam egy új esélyt. Visszatérhettem, egy feltétellel… Személyiséget kell változtatnom. Így lettem Noraból Gaby, és emberből őrangyal.

         -Nem lehetett könnyű…-súgta a fülembe miközben szorosan magához ölelt. Pár pillanatig jól is esett, de aztán hirtelen ellöktem magamtól…

         -Várj, ezt nekem nem szabad… Nem kötődhetek emocionálisan egyik pártfogoltamhoz sem…

         -Ki mondta, hogy védened kell? Csak segítesz egy ismerősnek, vagy nem?

         -Ez igaz, de ak…-hirtelen mindkét kezével megragadta arcom és megcsókolt. Sosem éreztem előtte ilyet, mintha ezernyi apró pillangó repdesett volna gyomromban. Addig-addig szívogatta, nyalogatta ajkaimat, míg végül nem tudtam tovább tartani magam, beengedtem nyelvét számba, mely egyből keringőt kezdeményezett az enyémmel. Perceken keresztül csak ajkaimat kényeztette, majd egyik kezével hátamat kezdte cirógatni…

          -Ne, állj…-löktem arrébb- ezt nem szabad.

          -Miért? Mi rossz van abban, ha egy nő és egy férfi…

          -Csak nem lehet. Nem helyes, ha egy angyal, mely tulajdonképp a tisztaság és jóság jelképe, ilyet tesz egy alvilági lénynek tekintett vérfarkassal…

          -Hidd el, nem ettől fog összedőlni a világ. De ha ennyire nem akarod, én nem erőltetem…-mondta, s előremászott az anyósülésre.

Órákon keresztül ültünk csöndben… Én a tetőablakon keresztül a csillagokat bámultam, ő meg… nem is tudom mit csinált… Mikor odakúsztam, hogy megnézzem, már aludt. Nem akartam felébreszteni… Valamiért elkezdtem egyre közelebb hajolni hozzá… Nem tudtam miért, a testem önálló életre kelt, nem tudtam kontrolálni. A kormányra támaszkodtam, de ez rossz ötlet volt… Véletlenül megnyomtam a dudát, melynek éles hangjára felébredt és meglátta, hogy csak pár centi választ el tőle. Kapott az alkalmon, és ismét megcsókolt. Most viszont nem ellenkeztem és visszacsókoltam. Az apró puszikat egyre hevesebb nyelvcsata követte, míg végül ismételten a kocsi hátuljában kötöttünk ki mindketten. Mintha valamitől teljesen megőrültem volna, elkezdtem megszabadítani őt felesleges ruhadarabjaitól. Mikor az ingét gomboltam ki, felfedeztem rejtett kincsét… Szó sem volt agyon gyúrt kockákról… Pont annyira volt csak kidolgozva, amitől megmaradt egy icipicit mackós feelingje. Apró csókok ezrével árasztottam el őt fentről lefelé haladva, míg el nem értem kisebbik énjének közelébe… Ekkor azonban hirtelen maga alá fordított…

          -Most én jövök. -vigyorodott el kajánul majd lehúzta rólam a ruhámat… Egy szál fehérneműben feküdtem előtte…

           -Gyönyörű vagy. –mondta s egy forró csókot lehelt ajkaimra, közben pedig egyik kezét használva lent is kényeztetni kezdett…Mikor éreztem, hogy már majdnem a csúcson vagyok, ismét magam alá tessékeltem, megszabadítottam a ”kis Davidet” az őt rejtő textíliáktól, majd kisebb előmunkálatokat követően besegítettem péniszét hüvelyembe. Szép lassan mozogni kezdtem… Ő a fenekembe markolt, utána pedig a hátamat kezdte simogatni… Egyre gyorsabb tempóra kapcsoltam, melynek hatására ő egyre hangosabb nyögéseket hallatott… Pár lökéssel később mindketten elélveztünk… Éreztem, ahogy meleg nedve szétterjed bennem…

           -Köszönöm, hogy te voltál az első. –mondtam, majd begubóztam az egyik pokrócba.

           -Szíves… Mi?? Én voltam neked az első?

           -Most mit vártál egy olyan lánytól, aki 16 évesen meghalt.-néztem rá kissé gúnyosan.

           -Az oké, de miután visszatértél… Senki???

           -Nem volt megfelelő partner, meg sok volt a munka. De min vagy úgy kiakadva??

           -Semmin… Csak ahhoz képest, hogy ez volt az első…Hmm, hogy is mondjam…

           -Tudod mit, inkább próbáljunk meg aludni. –javasoltam és hátat fordítottam neki a szűkös hely ellenére-Jó éjt!-tettem hozzá végül.

           -Neked is! –válaszolta s hozzám bújt.

Másnap reggel, miután találtunk segítséget…pontosabban az talált meg minket…azonnal tovább is indultunk, mintha mi se történt volna. Carlról bebizonyosodott, hogy hibrid… Ezért likvidálni kényszerültek…

 Mielőtt visszautaztam volna Szöulba, David megkérdezte, hogy nem maradnék-e inkább vele Amerikában. Nem tudtam hirtelen válaszolni, így időt kértem… Fél év múlva véglegesen kiutaztam Davidhez. Azóta 3 év telt el… Összeházasodtunk és van két gyermekünk. Egyikük őrangyal, Danielnek hívják. A másik pedig kislány, Laura a neve és egy édes kis szőrgombóc… Természetesen, ha valami gond van Mi Hoéknál, azonnal megyünk segíteni. ^^