2012. december 3., hétfő

Min Ha Special (18+)

     -Ha még egyszer ilyet teszel velem, én esküszöm, hogy tollanként tépem ki a szárnyaidat!!-ordítottam, miközben szinte az összes erőt kiszorítottam kezéből. S hogy minek köszönhető ez??? Hagy meséljem el nektek…^^
            Minden körül-belül kevesebb, mint 1 éve történt… 2 hónappal a háború lezárása után… Épp a parkban sétáltunk, mikor elkapott minket egy tavaszi zivatar. Mivel nem akarta, hogy megbetegedjünk, így felajánlotta, hogy menjünk fel hozzá, ad váltás ruhát és meg tudok száradni. Kicsit megijedtem, hogy esetleg hátsó szándékai lehetnek, de megnyugtatott, hogy semmi ilyenről nincs szó. A lakás tágas volt, gyönyörű és modern.
      -Menj csak nyugodtan és tusolj le, a fürdő jobbra a második ajtó. Mire kijössz, keresek neked valamit, a mit felvehetsz.
      -Rendben, köszönöm. –válaszoltam, majd elindultam a helyiség felé. Belépve az első dolog, amire felfigyeltem egy nagy üvegfalú zuhanykabin volt. Megszabadultam ázott ruháimtól, megnyitottam a meleg vizes csapot és fürdeni kezdtem… Csak a tusolás végén vettem észre, hogy elfelejtettem törölközőt kérni… „Most mit csináljak?” –gondoltam kétségbeesetten. Jobb ötletem nem volt…
      -Ömm… Micky!!
      -Tessék, mondd. Valami baj van? –szaladt az ajtóhoz.
      -Tudnál hozni valamit, amivel megtörölközhetek? Elfelejtettem kérni…
      -Uhh… P-persze, mindjárt adok. –mondta kissé zavartan. Egy perccel később csak azt vettem észre, hogy a résnyire nyitott ajtón próbál benyújtani két türcsit.
      -K-köszi, és bocsi a kellemetl…-miközben igyekeztem megköszönni a textíliát, túl erősen húztam meg azt, így az ajtó kinyílt, Yoochun pedig a fürdő padlóján landolt. Hirtelen csak arra volt időm, hogy magam elé rántsam az anyagot… Ott álltam előtte egy szál vékonyka lepelben… Ő kezdetben csak óvatosan pillantgatott fel…
       -Mmm… Ki tudnál menni? Szeretnék felöltözni.
       -J-jaaa… Persze, bocsi. Ám túl nagy lendülettel indult meg… Elcsúszott a vizes kövön és visszalökött a zuhanyrózsa alá, majd a csapot is véletlenül megnyitotta, mert nem akart rám esni, így a falnak támaszkodott… A már eleve nedves ruháján szinte villámgyorsan szaladtak végig a cseppek… Ahogy nyakamba szuszogott, az teljesen felforrósította egész testemet… A változást ő is észrevette, így szép lassan puszilgatni kezdte arcomat, haladva ajkaim felé. Mikor elérte azokat, óvatosan szívogatni kezdte őket, előbb az alsót, majd a felsőt is… Nem bírtam tovább, kezeimmel, melyekkel eddig a törölközőt fogtam, mellkasát kezdtem simogatni, megszabadítva őt ingétől… Ő, látva fedetlen testemet szintén akcióba lendült. Végighúzta ujjait a nyakamtól indulva, át a mellkasomon, végig a hasamon, meg sem állva szeméremdombomig. Elérve azt először egyik ujját használta, később pedig már kettővel kényeztetett.
Szép lassan róla is lekerült az összes ruhadarab… A meleg víz lecsapódott az üvegen, így az bepárásodott… Mikor mindketten készen álltunk, ő nekidöntött a falnak, felemelte egyik lábam és belém helyezte addigra kemény férfiasságát. Éreztem, hogy kisebbik énje teljesen megtölti hüvelyemet… Óvatosan mozogni kezdett, melynek hatására én nyögdécselni kezdtem… Az egyre gyorsabb tempót egyre több és hangos sóhaj követte…
        -Éénnhh… Elm…Áhhh…-sikítottam fel. Az utolsó mozdulatot követően mindketten feljutottunk a csúcsra… Elengedte lábamat és egy végső csókkal pecsételte meg esténket. Gyorsan letusoltunk, száraz ruhát vettünk, majd ágyba bújtunk és szinte azon nyomban el is aludtunk.
*9 hónappal később*
        -Ne aggódj drágám! Mindjárt vége…
        -Ha még egyszer ilyet teszel velem, én esküszöm, hogy tollanként tépem ki a szárnyaidat!!-ordítottam, miközben szinte az összes erőt kiszorítottam kezéből. Pár perccel később a második baba is megszületett. Ikerfiúk, az egyik Min Hwan, ő az idősebb. A második pedig Min Su. Mindketten halandók, egészen addig, míg meg nem halnak. Utána esélyesek csak arra, hogy angyalok legyenek. De inkább maradjanak erő nélkül, minthogy el kelljen viselniük az elmúlás fájdalmát.
            Boldog házasságban neveljük őket. Természetesen a kommandónkat nem hagytuk el, ugyanúgy aktív tagjai vagyunk a társaság életének.
Remélem, még találkozhatunk!! Annyeong!! ^^

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése