A háború lezárása után alig vártam, hogy végre ismét láthassam a
testvéremet. Bár csak apánk a közös, én mégis úgy szeretem őt, mintha teljes
mértékben rokonok lennénk. Sose gondoltam volna, hogy én valaha is rendőr, vagy
legalábbis valami ahhoz hasonló leszek felnőttként. Minden akkor kezdődött,
amikor elszakítottak a testvéremtől…
Kezdetben az egész családunk
békességben élt. Apánk és az én édesanyám angyalok voltak, Woo Jong mamája
pedig farkas. Általában egy emberen csak egy ”fajta” jegyei mutatkoznak meg, de
Wooval ez nem így történt, ő mindkét lény sajátosságaiból örökölt. Ezért sosem
tudott igazán beilleszkedni egyik társasághoz sem. Egyedül én álltam mellette
azokban az időkben, amikor a legnehezebb volt neki. Talán ezért is kötődik
hozzám a leginkább a családból. Mikor az anyukája végleg elhagyta őt, teljesen
magába zuhant, és egyre inkább közelített a bűnözés világa felé. Aztán az én
anyukám és az édesapánk is itt hagyott minket egy szerencsétlen balesetnek
köszönhetően. Csak mi ketten maradtunk egymásnak. Végül, amikor a legnagyobb
szükségünk lett volna egymásra, akkor szakított minket el az élet. Ő Amerikában
maradt, engem pedig egy hajó Koreába hozott. Attól a naptól kezdve teljesen
egyedül éreztem magam. Nem volt egy barátom sem. Az egyetemen újságírás szakra
jártam, mert úgy gondoltam, ezzel hamar elég pénzt tudnék szerezni ahhoz, hogy
hazamenjek. Ám ez nehezebbnek bizonyult, mint gondoltam.
Egyik nap épp az egyik bevásárló
központban bóklásztam, mert cipőt kellett találnom az új címlap kollekcióhoz. A
nagy kutatásban teljesen elmerültem, mikor hirtelen valaki odalépett hozzám…
-Szia!
Nagyon tetszik a cipőd. Prada??-szólított le egy hosszú, szőke hajú lány.
-Szia!
Nem, Gucci.
-Ohh,
valóban…Akkor tévedtem…
-Semmi
gond. Amúgy a nevem Shin Ji Na. A W Korea divatrovatának vezető újságírója
vagyok.
-Azta.
Engem hívj csak Gabynek. Van kedved meginni egy kávét?
-Persze.
A Starbucks itt van a közelben.
A kávé mellett jobban megismertük egymást. Nagyon kedvesnek tűnt
Gaby, annak ellenére, hogy most találkoztam vele kb. fél órája. Egyetlen
furcsaság volt csak, amivel nem igazán tudtam mit kezdeni. Nagyon erős energia
vette őt körül. Lehetséges, hogy ő is egy lény? Mivel nem voltam biztos a
dolgomban, így inkább nem faggatóztam.
Nem sokkal később valahogy északra
keveredtem. Ott csatlakoztam Mi Rae és Hankyung mozgalmához, mely a lények
kiirtását szorgalmazta. Azt mondták, ha segítek nekik, akkor nem csak az én
életemet, de testvéremét is meghagyják, sőt, segítenek megkeresni is.
Belementem, mert mindennél jobban vissza akartam kapni a bátyámat.
De hazudtak! Csak kihasználtak engem. Ezért is szóltam Mi Hoéknak,
hogy készüljenek fel. Bár ők úgy gondolták, hogy áruló vagyok… Egy kicsit
igazuk is volt, de nem teljes mértékben. Végül mégis a jó oldalon kötöttem ki,
így megkaptam azt, amire igazán vágytam… Woo Jongot ismét magam mellett
tudhattam…
Azóta sok minden nem változott meg.
Még mindig külön élünk, de már nincsenek akadályozó tényezők. Woo az Amerikába
gyakorlatra küldött újoncainkat felügyeli, és minden nap jelentést küld róluk.
Én itt maradtam Koreában és Gabyvel együtt a hírszerzési osztályt vezetem,
persze csak titokban. A fő állásom még mindig az újságírás. Nagyon örülök, hogy
ilyen fontos feladataim is vannak, hiszen nem mindennap menthet meg az ember
–vagy épp az angyal- egy országot…^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése