X P.o.V.
Kiskorom óta arra képeztek ki, hogy
kém legyek. NSS ügynökként az volt a feladatom, hogy az országot veszélyeztető
személyeket kiiktassam. Kezdetben nagyon nehéz volt alkalmazkodni, hiszen talán
4 éves lehettem, mikor először kaptam taekwondo leckéket. Eleinte azt kívántam,
hogy öljenek meg, csak ne kelljen ezt a kínzást tovább folytatnom. S hogy miért
pont én lettem kiválasztva? Én sem tudom a pontos okát, máig sem. Pedig már
lassan 11 éve képeznek engem. Egyesek szerint azért, mert nagyon könnyen
sikerült elsajátítanom a különböző fogásokat. Mások úgy vélik a gyors
problémafelismerő és-megoldó képességem miatt…
Most 25 vagyok. Jelenleg épp a főhadiszállásra
tartok, ahol megkapom az új küldetésem főbb információit. Eddig csak azt tudom,
hogy Japánba kell majd utaznom, ott leszek ”tégla”. A bázis a legnagyobb
titokban működik, mélyen a föld alatt, ahova nehéz bejutni. A biztonsági
rendszerbe minden dolgozó adata be van táplálva és több ellenőrző ponton
keresztül lehet csak a tényleges épületbe bejutni. Retina-szkenner,
ujjlenyomat-leolvasó… Egy szóval az összes létező high-tech cucc be volt
szerelve. Megérkezve a főterembe, a főnök rögtön a lényegre tért…
-Nos,
remélem tudja, hogy nem lesz egyszerű dolga. Be kell épülnie a japán maffia
tagjai közé. Az utóbbi időben gyanús tranzakciók folytak Japán és az USA
között. Ennek felderítése érdekében kell mihamarabb kiutaznia. Íme, az aktája.
-„Kamoshida
Tadamasa, 27 éves. A szülei halálát követően a Yamaguchi klánhoz csatlakozik.
Kimagasló eredményeket ért el a különböző lövő sportokban…”-olvastam fel
hangosan az ismertetőt.
-Nem
kell kiselőadást tartania belőle, pontosan ismerem a tartalmát. Holnap indul.
-Igenis,
értettem.
Y P.o.V.
A szüleim egy repülőbalesetben
meghaltak Japán közelében. Egy helyi árvaházban nevelkedtem, ahonnan 5 éves
koromban adoptált egy kedves idősebb házaspár, akik egész életükben szerettek
volna egy lányt is, de sajnos csak fiuk született, egész pontosan 3. Mivel itt
egy lánynak nem ártott, ha meg tudta védeni magát, így elkezdtem a
küzdősportokkal foglalkozni, persze csak titokban. Nevelőszüleim csak a
ritmikus sportgimnasztikáról tudtak.
Nagyjából 18 éves lehettem, mikor egy titokzatos alak
felkeresett és magával vitt Koreába. Azt mondta, én eredetileg onnan származok.
Ha csatlakozok a cégéhez, akkor segíthet megtalálni a szüleimet, akik nagy
valószínűséggel nem haltak meg.
-Yuki-chan!
Yuki-chan! Akkor most itt hagysz minket? –jött oda hozzám a legfiatalabb fiú,
Yamato.
-Sajnálom,
de igen. Muszáj. Viszont ígérem, hogy amint csak lehet, meglátogatlak titeket.
-Vigyázz
magadra, gyermekem! –lépett oda hozzám nevelőanyám és megölelt.
-Úgy
lesz. De most mennem kell. Köszönöm, hogy felneveltetek és azzá tettetek, aki
most vagyok.
-Mindig
is a mi kicsikénk leszel, történjék bármi.
Elbúcsúztunk egymástól, én pedig beültem a rám váró fekete
autóba, mely meg sem állt a reptérig…
4 éven keresztül kaptam a kiképzést,
hogy olyan szintre fejlődjek, amin most vagyok. 23 évesen kaptam meg az első
komolyabb küldetésem. Ismét vissza kellett mennem Japánba, ahol egy yakuza család,
a Yamaguchik vezetője volt a célpontom…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése