„Miért csináltam ezt? Nem vagyok normális?! Hiszen csak pár
napja ismerem és már el is van jegyezve…” –temetkezett gondolataiba Han Geng.
A sikátorban a két fiatal pusztán pár centire volt egymástól. A
lány egyre jobban érezte a fiú meleg leheletét…A férfi egyre közelebb
hajolt…Ajkaik egy váratlan pillanatban gyengéden összeértek…A nő kezdetben
tágra nyílt szemekkel figyelte partnere arcának minden apró rezdülését, majd
lassan szemei lecsukódtak. A kezdetben gyermeki csóknak induló érintkezés egyre
forróbb nyelvcsatába váltott át. A hölgy elejtette csomagját és átölelte a
vadászt, kinek keze a nő arcáról folyamatosan lejjebb csúszott...
Az idilli pillanatot csak Na Rae szolgálója zavarta meg, mikor
űrnőjét keresve annak nevét kiáltozta. A hangzavarra a fiatalok ijedt
verebekként repültek szét. A kisasszony azonnal ki is szaladt a szűk utcából,
hol alkalmazottja már várta.
-Szolg.:
Agasshi! Hát itt volt? Nem esett baja?? –kérdezte aggódva.
-NR:
Nem, semmi bajom.
-Szolg.:
Már azt hittem, elrabolták a banditák.
-NR:
Nem, hidd el, jól vagyok. De most menjünk inkább haza.
-Szolg.:
Igenis, Agasshi.
Han Geng döbbenten állt a történtek előtt. Nem tudta mire vélni
viselkedését. Szerencséjére figyelmét hamar elterelte a pár nappal ezelőtt üldözött
yuki-onna. Napokkal később pedig megvolt a menyegző. Na Rae esküvője után sem
beszélt senkinek erről a kis incidensről.
*10 évvel később*
-MR:
Szívem, hol vagy?
-Mi
Rae, itt vagyok, csak a fiukat kerestem.- lépett elő Han Geng.
-MR:
És megtaláltad?
-JH:
Itt vagyok, Anyám.- szaladt édesanyja karjaiba Jae Hwa.
Kérdezhetnétek, hogyan történhetett mindez, természetesen
jogosan. Miután Han Gengben tudatosult, hogy az áhított nőt nem kaphatja meg,
elindult körbejárni az országot. Az egyik városban nem várt ismerőssel
találkozott. Mi Rae volt az, aki sikeresen emberré változott s most így éli
mindennapjait. Bár a nővérem azóta sem keresett fel személyesen, de a vadásznak
köszönhetően tudom, hogy él és jól van. Ennél több nekem nem kell…
Én sem panaszkodhatok…Van egy szerető férjem, aki mindent
megtesz értem. Végre nekem sem kell attól félnem, hogy vadásznak rám, bár egy
szerv még hiányzik, de jó ez így…Már van egy lányunk is, Mi Junak hívják.
Egyelőre úgy tűnik, hogy az apjához hasonlóan halandó, de ki tudja…Lehet, hogy
csak később jelennek meg az első jelek…
A Choi család tagjai egy békésebb
időszak előtt állnak…Legalábbis látszólag…De ki tudja, mit hoz majd a jövő…^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése