Hosszú órákon keresztül beszélgettünk a fa enyhet adó
árnyékában. Elmesélte szinte egész életét, hogy hogyan került Kínába… miként
vakult meg…s hogy miért bízik meg bennem annak ellenére, hogy gumiho vagyok.
Én is megosztottam vele mindent, amit
csak tudni akart rólam. Észre se vettem, de szép lassan álomba merültem az
egyre kevésbé idegen férfi kidolgozott mellkasán…
Mikor felébredtem, már este volt. Azt
hittem, csupán vízió volt ez egész, de tévedtem…Az úr nem mozdult sehova, végig
velem maradt. A hold fénye lágyan világította meg a tisztást, ahol a
cseresznyefa állt. Erős, mégis puha kezével finoman végigsimította arcomat,
majd gyengéden megfogva államat, elkezdett magához közelebb húzni…Egy nagyon
furcsa érzés kavargott bennem…a szívem majd kiugrott a helyéről, fejem teljesen
elvörösödött…Nem tudtam mire vélni ezt az egész szituációt…Mikor már csak pár
centi választotta el ajkainkat, hirtelen egy ág reccsenésére lettem
figyelmes…olyan gyorsan felugrottam, ahogy csak tudtam…
Már éreztem korábban ezt az illatot…Han
Geng volt az, aki a nővéremet kergette…
-Maga meg mit csinált azzal a
férfival??-ordított rám a vadász.
-Nem tettem semmit. -válaszoltam
ijedten.
-Te vagy az, Han Geng??- kérdezte a
férfi meglepetten.
-Han: Talán ismerjük egymást?
-Hát már meg sem ismered egy régi
cimborádat?!
A vadász közelebb lépve látta, hogy az
idegen nem más, mint Cain (Ga In).
-Han: Te még élsz?? Azt hittem, hogy
azon az estén meghaltál?
-Ezt én is kérdezhetném tőled…
-Han: És mit csinálsz te itt, ezzel a
hölggyel??
-Mit szólnál ahhoz, ha ezt egy tea
társaságában beszélnénk meg??
-Han: Remek ötlet. Menjünk is…
-Mi Ra, ugye nem probléma, ha nem
kísérem haza??
-Ugyan, semmi gond. Tudok magamra
vigyázni. -mondtam kissé csalódottan.
Miután láttam eltűnni a két férfi sötét
alakját, egyből nővérem keresésére indultam. Éreztem, hogy megsérült, ezért
mihamarabb meg akartam találni…Nem telt el túl sok idő, mire egy barlangban
ráleltem…A jobb oldalán hatalmas vágás éktelenkedett, csupa vér volt mindenhol…
-Mi történt veled?? Kérdeztem aggódva.
-Szerinted mégis mi?? Egyébként meg
miért érdekel?? Nem tartozik rád. Vagy talán elfelejtetted, hogy mi már nem
vagyunk testvérek???
-Hogy mondhatsz nekem ilyet. Lehet,
hogy te ki tudtál engem tagadni, de ez fordítva nem igaz. Én még mindig a
testvéremként szeretlek.
-Jajj, kérlek, hagyjuk inkább az
érzelgősséget!! Menj inkább vissza a kis pártfogoltjaidhoz és tegyél úgy,
mintha nem is ismernénk egymást.
-Miért kéne azt tennem, amit
mondasz, ha elvileg már nem vagy a nővérem??
-Mondtam már, hogy tűnj el inn…
-mondatát nem tudta befejezni, mert a nagy vérveszteségtől elájult.
-Mi Rae! Mi Rae! Azonnal megyek és
szerzek valami segítséget…Nem, nem hozhatok ide senkit…Az ösztöneimre kell
hallgatnom…Kimentem az erdőbe és összeszedtem minden esetleg használható
gyógynövényt…Szoknyám alsó részéből kötést készítettem a sebre, hogy elállítsam
a vérzést…
Egész este vele akartam maradni, de
nem tehettem…Gyanús lett volna a szomszédoknak és a vak férfinak is, így hát
hazamentem…
Másnap, mikor visszamentem az üreghez,
Mi Rae már nem volt ott. De vajon hova tűnhetett? Hiszen olyan súlyos
sebesüléssel még megmozdulni is alig lehet…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése