-Kyu: Han Geng, te meg miről beszélsz?
-Han:
Vedd úgy, hogy nem mondtam semmit. Menjünk inkább és igyunk egy kis sojut.
-Kyu:
Rendben. Úgyis régen beszélgettünk már egy jót.
Eközben én úton voltam az erdő felé, ahol a nővérem már várt.
Harci tűz égett nap sárga szemében.
-Már
azt hittem, sose érsz ide. Mi tartott eddig??- kérdezte tőlem gúnyosan.
-A
dolgomat intéztem…Miért, talán sietsz valahova?? Épp vár egy újabb áldozatod??
-Pontosan,
hogy találtad ki?
-Nem
volt nehéz. De közölném veled, hogy rossz városba tévedtél. Ugyanis több vadász
is van itt, akik csak arra várnak, hogy elkapják a gumihot.
-És
miért kéne hinnem neked? Hiszen te csak egy áruló vagy…
-Ezt
mondd még egyszer és nem állok jót magamért.-vágtam a fejéhez egyre dühösebben.
-Jajj,
most félnem kéne?!
-Jobban
tennéd. Ezzel át is alakultam és megindultam felé. Ő sem volt rest…Egymásnak
estünk, ahogy azt már annyiszor megtettük, de most is túlságosan kiegyenlített
volt a küzdelem. A váratlan vendégekkel azonban nem számoltunk…Egyszer csak,
szinte a semmiből megjelent a vak férfi, Han Geng pedig az erdő egy másik
oldaláról bukkant fel.
„Uram,
maga mit keres itt”.-gondoltam s már szaladtam is a világtalan felé, míg
Han Geng a nővérem nyomába eredt, hiszen hozzá ő volt közelebb.
-Mi
Ra, te vagy az? Mit keresel te itt??
-É-Én
csak erre jártam, mikor felfigyeltem a nagy hangzavarra. De Ön hogy kerül ide?
-Csak
a szokásos fámhoz jöttem egy kis pihenőre.
-Értem.
De nem gondolom, hogy most biztonságos lenne Önnek itt maradni. Hisz még megvédeni
sem tudja magát, ha valami történne.
-Ezt
meg miből gondolod? Hidd el, tudok vigyázni magamra. Eddig sem tudtál bántani.
-Én?
Bántani?-néztem rá kérdően, bár tudtam, hogy ezt ő úgysem látja.
-Úgy
bizony. Már a kezdetektől fogva tudom, hogy ki, pontosabban mi vagy.
-Mégis
hogy érti ezt???-ijedtem meg.
-Már
az első alkalommal megéreztem rajtad, illetve rajtatok a rókaszagot.
-De
akkor miért tartotta titokban??
-Mert
tudtam, hogy ez a kettőtök harca, és hogy egyikőtök mindenképp meghal majd.
-Ezt
miből gondolja?
-Ez
az élet rendje, az erősebb túlél, a gyengébb elbukik. Csak az a kérdés, hogy
melyikőtök melyik??
-És
miért nem végzett akkor velem már az elején??
-Mert
éreztem rajtad, hogy nincsenek rossz szándékaid. Majd többször is fültanúja
voltam a vitáitoknak, mikor határozottan kijelentetted, hogy ha kell, te
szembeszállsz az egyetlen megmaradt családtagoddal, hogy megvédhesd a halandó
embereket.
E szavak után talán egy kicsit
megnyugodtam, de legbelül még mindig aggódtam a nővéremért, aki eközben saját
harcát vívta Han Genggel…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése