Üdvözlök minden kedves olvasót, a nevem Mi Ra. A Szöulhoz közeli
Gwangmyeong városban laktam a szüleimmel és az ikertestvéremmel, Mi Raevel.
Egészen addig, míg egy vihar el nem ragadta édesapámat. Ezután anyám úgy
döntött, hogy beköltözünk Szöulba, mert ott több munkalehetőség rejtőzik egy
hozzá hasonló szolgálónak.
-De
miért kell elmennünk innen?? –nyafogott a nővérem.
-Csak
semmi nyavalygás, Mi Rae! –szólt rá anyánk. Jobb lesz nekünk a fővárosban.
-Én
akkor sem akarok áttelepülni oda!!
-Biztosan
jó lesz, sok új embert ismerhetünk meg.
Néhány nappal később már Szöul levegőjét lélegeztük be. A
környék, ahol laktunk nem volt épp a legszebb vagy leggazdagabb, de csak
ennyire futotta. Anyánk éjt nappallá téve dolgozott, hogy jobb körülményeket
biztosítson nekünk.
Az 1850-es években, a Joseon dinasztia idején járunk.
Nagyjából 18 éves lehettem, mikor az a nő, akit az anyámnak hittem elmondta,
hogy ő csak felnevelt minket, egy gumiho és egy halandó férfi gyermekeit…Nem
igazán tudtam mit kezdeni az új információkkal, hiszen egy teljes világ omlott
össze körülöttünk.
-Mi
Rae, mit tegyünk most?? És mit jelent pontosan az, hogy gumihok vagyunk??
-Hova
lett az a hatalmas optimizmusod?? „Biztosan jó lesz” …„Sok új ember”…
-Most
meg miért vagy ilyen velem? –kérdeztem nővéremet.
-Már
csak magunkra számíthatunk. A gumihok üldözött lények ebben a világban. Nem
tehetünk mást. Vagy elmenekülünk, vagy az állati ösztöneink alapján élünk és
gyilkolunk.
-Hogy
mi, de én nem lennék képes ölni…
-Akkor
készülj arra, hogy hamar meghalsz majd... Nem tehetsz mást. Ez a végzeted!!
-De…De…-nem
tudtam mit mondani.
-Semmi
de. Holnap reggelig döntsd el, hogy velem jössz, vagy itt maradsz egymagadban
szenvedni.
Eközben Szöulban…
-JS:
Leeteuk! Leeteuk! Hol vagy, kisfiam??
-Ye:
Hova bújtál, te kis gazfickó??
-Teuk:
Itt vagyok. -válaszolt egy fűzfa rejteket nyújtó ágai közül- És már nem is vagyok olyan
kicsi, 10 éves elmúltam.
-Ye:
Ne feleselj, inkább menj édesanyáddal és öltözz fel végre. A nagybátyádék már
várnak minket.
-Teuk:
Igenis, apám.
-JS:
Miért van az, hogy rám sose hallgat?!
-Ye:
Talán nem vagy elég határozott. –s egy huncut mosoly kúszott arcára.
-JS:
Yu Min, Yoon Soo, ti kész vagytok már?
-YM:
Igen, anyám, azonnal jövök.
Mikor az egész család készen állt, elindultak Sungmin bácsi háza
felé. Ott már nagyon várták őket, hiszen régen találkoztak…
Hogy hogyan dönt Mi Ra és hogy ki az az
idegen, aki meglátogatta Kyuhyunt, az a következő részekből kiderül…^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése