Testvéremmel együtt megérkeztünk Yeoncheonba. Rögtön igyekeztünk
találni egy kis házikót, ahol megszállhatunk és valami munkalehetőséget sem
ártott keresni.
-Húgi,
te maradj itt. Megyek és szétnézek a városban. Ezzel elment és engem az erdő
közepén lévő tisztáson hagyott.
Örültem, hogy kicsit megpihenhettem, hiszen már napok óta csak
gyalogoltunk. Megérezve az erdei szellőt, mely lágyan simogatta arcom, egy fura
érzés futott végig egész testemen. „Ez
lenne a szabadság??” –gondoltam
magamban. Óvatosan körülnéztem, majd mikor megnyugodtam, hogy nincs közelemben
senki, pár másodperc leforgása alatt átváltoztam rókává. Olyan könnyedén
ugráltam egyik szikláról a másikra, mint még soha. Minden új volt…a szagok…a
színek…Egy teljesen más világ tárult fel előttem. Több órán keresztül
játszadoztam így, mikor hirtelen egy addig idegen aromára lettem figyelmes.
Hamarosan nem csak az illatát érzetem a titokzatos személynek, de egy fa
árnyékában meg is láttam őt. Remélve, hogy még nem vett észre, visszaváltoztam
emberi alakomba s elkezdtem közeledni felé. Odaérve láttam, hogy a titokzatos
ember nem koreai, sokkal inkább egy nyugati területről érkezett személy.
-Ki
van itt??-ébredt fel és kezdett el hadonászni a levegőben.
-Elnézést,
hogy felébresztettem. Nem volt szándékomban.
-Semmi
gond, de ki maga?- s nézett még mindig maga elé mereven.
-Maga
nem lát engem??-tettem fel talán kissé indiszkrét kérdésem.
-Miért,
maga szerint látok?-válaszolt meglehetősen gúnyos hangon.
-Bocsásson
meg, nem rossz szándékkal kérdeztem.
-Örülnék,
ha most elmenne…Szeretnék egyedül maradni…
Először nem tudtam reagálni, mert teljesen elvesztem smaragdzöld
szemében, mely mégis oly üresnek tűnt…
-Mi
van, nem hallotta, amit mondtam??-mordult rám a férfi.
-De
igen, elnézést. Már megyek is. El is indultam, de valami legbelül maradásra
késztetett…Jobban meg akartam ismerni ezt a titokzatos idegent…Ki ő? Miért jött
ide? Hogyan vesztette el szeme világát? De erre esélyem se volt, mert közben
nővérem visszaért…
-Mi
Ra, hol vagy? Gyere, mennünk kell. Találtam egy kisebb házat közel egy
fogadóhoz, ahol dolgozhatunk is majd.
-Máris
megyek. –válaszoltam testvéremnek. Nem akartam itt hagyni a férfit, mert azt
hittem, sose találkozhatok vele többé…De tévedtem…
Másnap egy nem várt -számomra talán
már nem is annyira- idegen érkezett a fogadóba… De ez legyen egy újabb rész
története…^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése