Beköszöntött a tél…Min Ha ilyenkor érzi leginkább elemében
magát, ami nem meglepő, hiszen hó szellem…Karácsony alkalmából úgy döntöttünk,
hogy együtt felmegyünk a hegyekbe kikapcsolódni, ünnepelni…és talán egy kicsit
csapatot építeni…Még a motorosok egy része is velünk jött Jae Hwan unszolásának
köszönhetően.
-Mi a szösz, Mr. S megtudta, hogy én
is itt leszek, és így nem jött el?
-Miért, talán hiányzik?? –nézett rám
furcsán Gaby.
-N-Nem, dehogy. Hova gondolsz?!
–hátráltam el tőle.
-Jobban
ismerlek, mint bárki más. Szerinted nem látom rajtad?? Ne is próbáld tagadni!!
-É-Én…Nincs mit tagadnom…
-Ti meg min vitatkoztok?-szólt közbe
Jae Hwan.
-Csak azon filóztunk, hogy az a Mr.S
vagy hogy is hívják merre jár…Nem tudod véletlenül??
-Gabyyy~…- csaptam egy hatalmasat a
homlokomra- arrébb tudnál velem jönni egy kicsit??
A szoba egy másik sarkában…
-Te meg mégis mit csinálsz??-kérdeztem
Gabyt.
-Semmit. Csak megkérdeztem, hogy merre
jár a ”Bunkócskád”.
-Egy, nem az enyém. Kettő, bunkókkal
nem foglalk… Hirtelen csengetett valaki, ezért elszaladtam ajtót nyitni. De
amilyen lendülettel nyitottam ki, azzal is csaptam be… „Ez meg hogy kerül ide??” –kissé idegesen bámultam magam
előtt a földet.
-Ki volt az?- kérdezte meg Mi Jun.
-Senki, csak egy eltévedt turista…
-Az éjszaka közepén??- lépett az
ajtóhoz, hogy kinyissa. Kinézve látta, hogy senki sem áll ott…
Ekkor az egyik srác a teraszajtó felől kürtölte szét az egész
apartmanban, hogy újabb taggal bővült a kis csapat…Ahogy mentem hátra, egyre
csak azon imádkoztam, hogy ne ő legyen az…De minden hiába volt…
-Srácok, megjött Siwon.
-Hát, fogadtak már szívélyesebben is…-mondta, s nézett felém szúrós tekintettel.
-Min
Ha! Min Ha! Merre vagy??- szaladtam el ezzel az ürüggyel.
-Gaby, nem láttad Min Hat?
-Legutóbb akkor találkoztam vele,
mikor épp a csizmáját húzta. Gondolom elment friss levegőt szívni…
-Ez mikor volt??
-2 óra körül lehetett…
-Már 10 óra is elmúlt… Tartsátok itt a
frontot Mi Junnal, én kimegyek és megkeresem. Ha valami van, azonnal jelzek.
Amilyen gyorsan csak tudtam, elindultam a szakadó hóban…Ismertem a illatát, így
nem volt nehéz a nyomára bukkanni…Épp egy férfit próbált újraéleszteni…
-Mi történt vele??-kérdeztem aggódva.
-Nem tudom, így találtam rá.
Mihamarabb meleg helyre kéne vinnünk.-mondta, miközben megérezte a srác
pulzusát…
-Rendben –átalakultam ismét rókává-
szálljatok fel a hátamra, visszaviszlek titeket a házhoz. Gyorsabb lesz
így…Felsegítette a fiút a hátamra, majd ő mögé ült, s én elkezdtem rohanni…
Egyik pillanatban csak egy hatalmas kiáltásra lettem figyelmes,
majd azt vettem észre, hogy Min Ha leugrott a hátamról…
-Vigyázz, lavina!!!-mondta, s minden
erejét bevetve próbálta megállítani a hótömeget.
-Mássz vissza, időben el tudok
szaladni!! Gyere már!!-sürgettem. Ő hallgatott rám, visszaszállt és már
indultam is…Csak métereken múlt, hogy ne temessen el minket a fagyos halál…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése