A Choi családnak több kisebb vagy épp nagyobb problémával
kellett megküzdenie az évszázadok során…Gumihok, hószellemek, félszerzetek
bukkantak fel. Új kapcsolatok születtek és régiek szűntek meg…De egy dolog
mindig állandó maradt, a családi összetartás a fiúk között…
Ugyanezt sajnos én nem mondhatom el magamról. A nővérem tudomást
sem vesz a létezésemről. Han Geng leveleiből tudom, hogy van egy fia, akit Jae
Hwanak hívnak és nagyjából 10 éves lehet.
A mi lányunk, Mi Jun is szépen cseperedik, már 8 éves.
Minden rendben volt egészen addig, míg
a nagyhatalmak hatására az ország két részre nem szakadt. Családok, sőt egész
nemzettségek szakadtak darabokra az ”újításoknak” köszönhetően. Nem volt ez
másképp a vadászok klánjával sem… Kyuhyun és Han Geng az északi részre
szorultak…Az átjárás nem volt lehetséges… Ugyanez igaz volt a mi kis
csoportunkra is. Míg én délen maradtam, addig a nővérem az északiakhoz
tartozott. A különböző ideológiai nézetek eredményeként Mi Jun is és Jae Hwa is
más értékek szerint nevelkedett tovább…
A fiúról, családja meglepetésére, kiderült, hogy gumiho, mely
elsősorban a nőkre jellemző. Anyja saját húga ellen nevelte.
Mi Jun nem örökölte a képességeimet, apja után halandónak
született. Szellemi énje híján sokkal törékenyebb, sérülékenyebb volt. Ám ennek
megoldása érdekében komoly edzésbe kezdett, kitanult több harcművészeti ágat
is, például a taekwondot vagy a karatét. Tudta, hogy ha unokatestvére mégis
átjut a határon, kénytelen lesz vele harcolni, az ártatlanok védelmezése
végett.
Éveken keresztül tartottak a
lázongások, mert a polgárok nem tudták elfogadni az elszakadást. Mivel a
gumihok tudják változtatni külsejüket, így ők s a hozzájuk hasonló szerzetek,
szellemek könnyedén átjutottak a határon egy-egy őr vagy hivatali személy
alakját felvéve.
Egy alkalommal Jae Hwa is sikeresen átutazott a déli
országrészbe. Első célpontja nem volt más, mint a mi házunk. Természetesen
engem nem tudott megtámadni, mivel sokkal erősebb és tapasztaltabb voltam nála.
Bár lányomat könnyű szerrel leterítette, Mi Jun nem hagyta magát, és
visszavágott.
Hónapokon keresztül folyamatosan visszajött, egy megnyerhető
csata reményében…Azonban csak egyszer sikerült megsebesítenie annyira, hogy
felülkerekedjen rajta. Szerencsére én is a közelben voltam, így meg tudtam a
lányomat védeni.
-MR: Menj a lányom közeléből!!!
–ordítottam rá a távolból, miközben szaladtam feléjük.
-JH: És mi lesz, ha nem? Kedves
nagynéném…
-MR: Te is tudod nagyon jól, hogy nem
kerülne nagy erőfeszítésembe széttépni téged. Csak azért nem teszem meg, mert a
nővérem fia vagy.
-JH: Ez elég rossz kifogás. –mondta,
miközben már csak pár méter választotta el őt Mi Juntól.
-MR: Tűnj el onnan!!! –szóltam rá
egyre dühösebben, míg végül elveszítve a kontrollt magam felett egyetlen
csapással leütöttem őt. Szerencsére nem esett komolyabb baja, csak elájult.
Gyorsan visszavittem az északi oldalra, majd hazatértem a lányomat ápolni.
Évtizedeken keresztül semmi ilyen
jellegű incidens nem történt…Mindenki békességben élt, talán köszönhető ez a
kormány megszorításainak is…De hogy mi lesz a lányom sorsa, azt még nem tudom…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése