Miután sikerült mindkét lányt elérnem kiderült, hogy egyikük sem
tudta elcserélni a műszakot, így csak én megyek a nővéremmel a buliba. Az
utóbbi napokban elég rossz passzban voltam, köszönhető ez a folyamatos munkának
és a szellemhajszáknak is. Semmi kedvem nem volt még az ágyból kikelni sem…de
aztán átgondoltam…miért is ne…nem árt néha kikapcsolódni. Mikor már úgy tűnt,
hogy pihenhetek egy kicsit, egy angyal száll az ablakomba és csak ennyit
mondott…
-5. sugárút sarka...
-Kösz, Gaby.- tudtam, hogy mennem
kell, bár tényleg semmi kedvem nem volt hozzá.
A helyszínre érve csak annyit láttam, hogy a sarkon eltűnik egy
fehér farokvég…rögtön átalakultam, s követni kezdtem a lényt…Pár perccel később
fura érzés kapott el…Ismerősnek tűnt…Nem értettem miért…Hamarosan a csajok is
megérkeztek és már együtt üldöztük az alakot. Először Mi Jun próbálta meg leteríteni őt, nem
túl sok sikerrel…Szinte egyetlen mozdulattal kiütötte a tesómat…Gaby volt a
második jelölt…őt mondhatni a falhoz szögezte…
-Engedd őt el!! –kiáltottam rá az
ismeretlen szerzetre.
-Miért, mit csinálsz, ha nem???
-Inkább ne akard tudni…eleve nem
vagyok túl jó kedvemben, szóval inkább ne húzd ki a gyufát.- s közben a kezemet
ropogtattam.
-Kicsi vagy te ahhoz, hogy engem
bántani tudj.-hencegett a fiú.
-Mi Ho, szerintem hagyd rá. Szavakkal
nem mégy semmire.-szólt rám Min Ha.
Ezzel egy pillanatra elvonta figyelmem, így a srác könnyedén a
földre tepert, és megmutatta igazi énjét…Nem akartunk hinni a szemünknek…Egy
gumiho fiú…
-Az nem lehetséges.- jelentette ki Min
Ha- Ez csak nőágon
öröklődik, nem? Mond, hogy csak képzelődünk.
-Csak egyetlen esetről tudok…Te Jae
Hwa vagy, ugye??
-Elég lassan szagoltad ki, uncsihugi…
-MIIIII?????-
lepődött meg mindenki. Ti rokonok vagytok?? Néztek először rám és a rajtam ülő
srácra, majd Mi Junra.
-Rám ne nézzetek!! Ez nekem is
új.-jelentette ki a nővérkém.
-Na jó elég lesz a családfa
elemzésből.-szóltam közbe- folytathatnánk, amit elkezdtünk??
Már épp sikerült kiszabadulnom a ”kedves rokon” karmai közül,
mikor egy titokzatos maszkos alak bukkant fel…Fekete, kicsit bankrabló maszkra
emlékeztető csuklyájából csak két hatalmas, mélybarna szeme látszódott ki.
Egyetlen, jól irányzott rúgásával leszedte rólam Jae Hwat, majd felsegített a
földről.
-Ki vagy te??
-Azt nem fontos tudnod. Hidd el, még
fogunk találkozni...-sokat sejtető mondata után pillanatok alatt eltűnt a ködös
éjszakában. De nem ő volt az egyetlen, aki kereket oldott…Az unokatesóm is
lelécelt, mikor nem figyeltünk oda…
-Mégis ki volt a titokzatos lovag?
–termett előttem Gaby.
-Gőzöm sincs, a nevét nem mondta. Csak
annyit, hogy még találkozunk…
-Szerintem lassan menjünk haza, ráfér
mindenkire a pihenés. –tanácsolta Min Ha.
-Jó ötlet.-vágta rá Mi Jun.
-Én is támogatom- mondta Gaby.
Hazaérve gyorsan megfürödtünk, majd
ágyba bújtunk. Mi Jun hamar el is aludt, de én nem tudtam…Még mindig kattogott
az agyam…”Hogy jutott át a határon Jae Hwa?? És ki a maszkos férfi?? Még
találkozunk??”-ezt meg hogy értsem…??
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése