Mi Jun Special

A háború utolsó napján súlyosan megsérültem… Élet és halál közt lebegtem… Nem mertem reménykedni abba, hogy megmaradok, hiszen ennek az esélye csak egy picurka hajszállal volt egyenlő. A tőr, mellyel megtámadtak, az egyik legrosszabb helyen talált el…

         -Mi Jun-ah!! Kérlek, ébredj fel! Ne tedd ezt velem és anyuval…-hallottam húgom hangját és éreztem remegő, ugyanakkor melegséget sugárzó kezét az enyémen. Lassan elkezdtem kinyitni szemeimet, de eleinte minden nagyon homályos volt…

         -M-mi történt? Hol vagyok?-kérdeztem akadozva.

         -Mikor próbáltál engem megvédeni, leszúrtak téged és kórházba kerültél. Annyira aggódtam érted!!-borult a nyakamba könnyeivel küszködve. Mi Ho mindig igyekezett magát erősnek mutatni, nemcsak mások, de előttünk is… Talán ez az első alkalom, hogy ilyen gyengének és védtelennek látom…

         -Mióta fekszek itt?

         -2 napja. Nem csodálom, hiszen rengeteg vért veszítettél…

         -A többiekkel mi van? Jól vannak?

         -Kisebb karcolásokat és horzsolásokat leszámítva igen… Te voltál közülünk az egyetlen olyan, aki komolyabban megsérült. Ekkor lépett be a doktor úr és néhány nővérke…

         -Jó napot! Jöttünk a szokásos vizsgálatok miatt. Ki tudna fáradni egy kicsit?-kérték meg Mi Hot.

         -Természetesen. Nemsokára jövök visza.-kacsintott, majd pillanatok alatt eltűnt a teremből.

Mikor negyed órával később visszajött, már nem ugyan azt a Mi Junt találta az ágyban fekve…

         -Na?? Mit mondott a doki??-érdeklődött.

         -Nagy a valószínűsége, hogy… -csak bámultam előre üveges tekintettel.

         -Hogy mi??? Valami rosszat mondott talán???-ült le fekhelyem szélére.

         -Még nem biztos, hogy végleges… Talán csak átmeneti…

         -Naaa, bökd már ki!!!

         -Úgy néz ki, hogy deréktól lefelé lebé…lebénultam…

         -Az nem lehet… Hogyan???

         -A kés rossz helyen talált el… Ennyi az egész.

Mi Ho nem mondott semmit, csak magához húzott. Vagy 5 percen keresztül ültünk így, mikor valaki kopogtatott az ajtón…

         -Ki lehet az?-kérdeztem tesómat.

         -Volna pár tippem…-kuncogott halkan. Ekkor kinyílt az ajtó, és a mi kis kommandónk tagjai léptek be rajta szép sorban…

         -Ti meg…

         -Én hívtam őket ide, amíg vizsgáltak téged.

Órákon át beszélgettünk mindenféle hülyeségről, mikor végre belekezdtem mondandómba…

         -Szóval… Valamit el kell mondanom… Úgy néz ki, hogy…-itt nyeltem egy nagyot- nem fogok tudni többé járni, mert deréktól lefelé nem érzek semmit…

         -Az a szemét *********!!!-szólalt meg Gaby.

         -Lehet már tudni, hogy végleges vagy esetleg csak átmeneti bénulásról van-e szó?-érdeklődött Min Ha.

         -Még nincsenek meg a pontos eredmények, de nagy valószínűséggel örökre tolószékhez leszek kötve…Ezért jobb, ha már most elkezdtek keresni egy új tagot a helyemre…

         -Erre még csak ne is gondolj!!-vágta rá Gaby- Esetleg bővítjük a csapatot, de tőled nem válunk ám meg ilyen könnyen. Erre mindenki csak egyetértően bólintott…

         -Köszi, ez igazán jól esik. De mégis mit kezdenétek egy félig nyomorékkal??

*Pár hónappal később*

Mivel állapotom nem változott, így az orvosok véglegesnek ítélték bénulásomat… Életem végéig tolószékhez leszek kötve… De nem keseredtem el annyira, hisz tudtam, a barátaim mellettem állnak majd és segítenek, amiben csak tudnak… Visszaköltöztem anyánkhoz, így sokkal könnyebb volt minden… S hogy ki lett a bandánk új tagja?? Talán nem is annyira meglepő módon Ji Na töltötte be helyemet, legalábbis ami a harcos részeket illeti. Én pedig oktatással foglalatoskodtam.

            Habár a háború számomra nem teljesen happy end-el ért véget, én mégis örülök, hogy továbbra is hasznos lehetek az embereknek.

1. széria 6.évad 12.rész (Final)

Reggel, mikor felkeltem rögtön az ágyat kezdtem tapogatni, de…sehol senki. Megdörzsöltem a szememet és körülnéztem. Az éjjeli szekrényen egy csésze kávé és egy cetli várt… „Sürgősen be kellett mennem a bázisra. Te is gyere, amint tudsz. ;) „-ez állt a fecnin. Gyorsan felhörpintettem az italt, letusoltam, magamra kaptam valami laza ruhát és azonnal indultam is az állomásra.

        -Itt meg mi folyik?-kérdeztem Gabyt- Mi ez a felfordulás??

        -Az északiak megkezdték a végső támadást…Mindenki készenlétben áll.

        -Pierre és a többiek megérkeztek már??

        -Igen. Menj, Siwon már vár a többi vezetővel együtt a nagy tanácsteremben.

Alighogy odaértem, szinte rögtön el is kezdték a megbeszélést…

        -Yesung,Je Sunnal együtt azonnal készítsétek fel az orvosi részlegeket. Szükségünk lesz rájuk.

        -Rendben.-válaszolta Yesung.

        -Kyuhyun, tiéd a határ menti csapatok vezetése. Heechul, te menj és segíts neki.

        -Mióta lettél ilyen parancsolgatós??-kérdezett vissza Heechul.

        -Én a helyedben nem azzal törődnék, hogy ki kért a cselekvésre, hanem csinálnám, amit mondott…-szóltam közbe.

        -Mi Ho, kérlek…-nézett rám Siwon- hagyd rá és inkább igazítsd el a farkasokat.

        -Rendben, ha ezt akarod…

        -Ohh, és még valami. Mondd meg Min Hanak, ha valami gáz van, a hószellemek feladata a még életben lévők biztonságos elszállítása…

        -Oké, de… Mindegy, hagyjuk.-ezzel kimentem és elmondtam mindenkinek a tudnivalókat.

*pár órával később*

Életünk legnagyobb és legnehezebb csatája állt előttünk… Az összes csapat, vezetőikkel az élükön, felsorakozott a kijelölt helyen…Aztán minden figyelmeztetés nélkül az északiak megindították a támadást…Hatalmas porfelhő lepte el az egész területet, Min Haék segítségével azonban ez a probléma hamar megoldódott…Egy kis csapadék csodákra képes. Míg én az esőt figyeltem, addig egy északi vadász valahogy a közelembe férkőzött…Talán az ő szagát is elmosta az eső…Hátulról akart megtámadni,de… Mi Jun közénk ugrott, így a késszúrás őt találta el…

        -Te jó ég!! Mi Jun!!!-kiáltottam fel. Ahogy megfogtam a hátát, rögtön vérben úszott a kezem.

        -M-menj és harcolj, engem pedig hagyj itt…-mondta alig hallható hangon.

        -Hogy tehetném meg ezt, hisz a nővérem vagy…

        -Miattam nem veszíthettek…Tünés!!!

        -Nem, veled maradok…Gaby!! Hol vagy?? Segíts, kérlek!!

        -Uram Is…Itt meg mi történt???

        -Majd elmondom, de most vidd Je Sunékhoz, lássák el azonnal.

        -Rendben, te pedig menj és intézd el őket.

        -Az lesz. Nem hagyom, hogy büntetlenül megússzák.

Pár perccel később már az első sorokban küzdöttem az ellenséggel…Hol jobbról, hol balról rontottak rám, de nem hagytam, hogy legyőzzenek… Egyik pillanatban pedig nem mással találtam magam szembe, mint Jae Hwaval.

        -Nahát, te még élsz?-lepődtem meg.

        -Nem rajtad múlt…-húzta fel egyik szemöldökét.

Nem tétováztunk tovább, egyből egymásnak estünk… Nem akartam megölni, de…Ott volt bennem az a tüske… Mi Jun megsebesült…

        -Mire vársz még, Mi Ho??-szólt közbe Ji Na.

        -Te hogy kerülsz ide? Nem ide vagy beosztva.

        -Tudom, de jöttem segíteni…Rád fér, hidd el…

       -Oké, de mi lesz a bátyáddal?

       -Megbeszéltem vele, ő engedte meg.

Több sem kellett nekünk, együttes erővel támadtuk Jae Hwat. Eközben úgy tűnt, vesztésre állunk…Ekkor azonban, szinte a semmiből előkerült egy hatalmas csapat őr- és arkangyal…

       -Ezek meg kik, és hogy kerültek ide??-kérdezte Kyuhyun meglepetten.

       -Egy kis segítség, tőlem.-válaszolta Ji Na- Szóltam pár havernak.

Az új csapat érkezésével sikerült visszaszorítanunk az ellenséget az északi határon túlra…Létszámuk jelentősen lecsökkent, sérültekben is bővelkedtek, így a vezetés úgy döntött, végleg feladják a csatározást…

Néhány nappal később megszületett a békeszerződés, melyben kijelentették, a két országrész ismét egynek számít. Végre mindenki békében élhetett… Majdnem mindenki…

A külföldi haderők visszatértek saját hazáikba, nálunk pedig megkezdődtek az újjáépítések. Újra minden olyan virágzó lett, mint régen… Én is azzal maradhattam, akit igazán szeretek. Most boldogabb vagyok, mint valaha…S hogy mit hoz nekünk a jövő?? Ki tudja… Reméljük a legjobbakat!!

Hát…Így ért véget egy gumiho életének talán nem is olyan rövidke meséje…

The End ^^

1. széria 6.évad 11.rész (18+)

A pulton ültem…Meleg leheletét először a fülem mögött, aztán a nyakamon, végül a mellkasomon éreztem…Lábaimmal átkulcsoltam derekát, és fejét kezdtem simogatni…

       -Hol van már az alma, Mi Ho?-kérdezte türelmetlenül Mi Jun.

       -A-azonnal viszem…-pattantam le a szekrényről.

Gyorsan elkészítettem a gyümölcsöt és kivittem nekik…

       -Történt valami? Olyan lassan hoztad ki…

       -S-semmi…Ki kér még almát??-igyekeztem terelni a témát. Szinte rögtön elfogyott az egész.

       -Mi lassan megyünk. -mondta Micky Min Ha kezét fogva.

       -Rendben és köszi, hogy itt voltatok.

       -Én is megyek, mert még be kell ugranom anyuhoz.-indult el az ajtó felé Mi Jun.

       -Oké, add át neki, hogy puszilom, és nemsokára meglátogatom.

       -Átadom neki. -ezzel ki is lépett az ajtón. Már csak Gaby volt nálam és…Siwon…

       -Mi van csajszi??-kérdeztem az angyalt.

       -Semmi, csak…Azon agyalgattam, megnyerhetjük-e ezt az egészet?

       -Most jöttünk csak haza, s te már ezen gondolkozol…Legalább egy napot pihenhetnél…

       -Igazad van. Mennyi az idő??

       -Fél 12 körül járunk.

       -Akkor azt hiszem, itt az ideje tovaszállnom…-kuncogott.

       -Szeretlek, te dinka… Holnap találkozunk!-egy puszit nyomtam az arcára és megvártam, míg elrepül az erkélyről…Tekintetem a holdon ragadt, mely fényesen ragyogott…

       -Azt hittem, már sosem mennek el…-ölelt át hátulról Siwon. Éreztem leheletét, amitől teljesen kirázott a hideg… Elkezdte a nyakamat puszilgatni…Egyre lejjebb haladt a hátamon, kezével pedig oldalamat kezdte cirógatni…

       -N-nehh…-nyöszörögtem, de mintha meg se hallott volna, folytatta…Jobb keze már az övem közelében járt, ezért gyorsan szembe fordultam vele és megcsókoltam… Minél jobban elmélyült ajkaink csatája, annál kevésbé tiltakoztam ellene…Egyszer csak felkapott és megindult velem a háló felé…Leültetett az ágyra, majd egy laza mozdulattal megvált felsőjétől…

Egyre közelebb jött, majd eldöntött és fölém hajolt. A szívem egyre hevesebben vert, egész testem pedig forró volt…Először éreztem így…Mikor felértünk a párnákig, kezei szép lassan araszoltak beljebb a felsőmben, mely pár perccel később a földön landolt. Nem bírtam megálljt parancsolni magamnak… Kezeim felfedező útra indultak a vállától egészen le az övéig, majd még egy kicsit lejjebb…Mikor gyengéden megérintettem férfiasságát, beleszisszent a csókba, ezzel adva jelét tetszésének…Felbátorodva ezen magam alá fordítottam és puszilgatni kezdtem…Először a fülét haraptam meg egy kicsit a puszi előtt…Aztán a nyakát kényeztettem ajkaimmal…Szép lassan haladtam ágyékáig, ahol addigra már egy igazi bestia akart kiszabadulni. Óvatosan elkezdtem lehúzni a zipzárt, de megfogta a kezem…

       -Nehh, várj…-mondta nehézkesen –Biztosan ezt akarod??

       -Fogd már be!!- vigyorodtam el, majd ismét nyelvcsatát kezdeményeztem. Perceken belül már egyikünkön sem volt ruha… Bal kezével keblemet kényeztette, jobb kezének ujjaival pedig lent kalandozott…

       -É-énhh…Mindjárt… Meg sem várva mondatom végét egyből belém hatolt. Eleinte lassan mozgott, vigyázva arra, hogy ne fájjon, majd egyre gyorsabb fokozatra kapcsolt… Mikor éreztem, hogy mindjárt a csúcson vagyok, feljebb húztam magamhoz és… Egy utolsó nagy, erőteljes lökést követően mindketten elélveztünk…

Gyorsan mellém bújt, ránk húzta a takarót, majd szorosan magához ölelt…

       -Jó éjt!-mondta és egy puszit nyomott a homlokomra.

       -Neked is…-válaszoltam s szinte belefúrtam fejem a mellkasába.

1. széria 6.évad 10.rész

Az utolsó csapatokat Dijon környékén szedtük össze… 300 emberre számítottunk, ezzel szemben 500 vérfarkas állt mellénk… Azonnal el is indultunk velük együtt haza, hogy segíthessünk az otthoniaknak…

        -Szóljak Siwonéknak, hogy valaki kijöjjön elénk?-kérdezte Gaby.

        -Nem tudom…Szerintem nem szükséges… Elég, ha annyit mondasz neki, hogy nemsoká otthon vagyunk…

        -De… Mindegy, te tudod…

        -Haladjunk inkább. Mihamarabb vissza kell érnünk.

Másnap repülőre is szálltunk és elindultunk haza… A reptéren nem várt személyekbe botlottunk…

        -Ti meg hogy kerültök ide??-néztünk Min Hara és Mi Junra.

        -Épp nincs semmi gáz a bázisokon, ezért kijöttünk elétek. Annyira hiányoztál!!- ugrott a nyakamba a nővérem.

        -Te is nekem. Minden rendben volt, amíg távol voltunk??

        -Persze…-ölelt át minket Min Ha is.

        -Menjünk gyorsan haza és beszélgessünk ott.-javasolta Mi Jun.

Senki sem tiltakozott ellene, de mikor fordultam volna le a szokásos sarkon, testvérem jelezte, hogy rossz irányba megyek…

        -De… Ebben az utcában lakunk…

        -Már nem. Hivatalosan is különköltöztünk egymástól meg anyától is.

        -Mi??? Mindezt a belegyezésem nélkül??

        -Azért ennyire csak nem zavar?-nézett rám vigyorogva Min Ha.

        -De…vagyis nem…Ettől függetlenül megkérdezhettetek volna…

Belépve az új lakásba tátva maradt a szám…Csodás kilátás a Han folyóra…Modern berendezés egy csipetnyi eleganciával fűszerezve…Egyszerűen tökéletes…

        -Házavató party??- vetette fel az ötletet Gaby.

        -Nem kéne inkább a háború lezárásával foglalkoznunk??

        -Nem egy estébe fogunk belehalni…-állt Gaby mellé Mi Jun is.

        -Min Ha, te mit mondasz?

        -Nem árt végre egy kis lazítás…

        -Oké, legyen. Menjünk, szerezzünk valami vacsit meg nasit és kezdhetjük is.

        -Mi lesz a fiúkkal??

        -Felőlem jöhetnek ők is…

Mi Jun azonnal szólt is mindenkinek… Pár órán belül az egész banda a lakásomban mulatott…

        -Hozzak még valamit?-kérdeztem a csapatot.

        -Hugi, csinálnál olyan nyuszi füles almát??-kérdezte Mi Jun kölyökkutya szemek kíséretében.

        -Persze, mindjárt hozom.-kimentem a konyhába, kerestem egy tányért, amire rárakhatom a szeleteket…Hirtelen egy ismerős illat csapott meg…

        -Még mindig nem tanultál meg lopakodni??

        -Mi értelme, ha úgyis kiszagolsz??

        -Igaz…-mire megfordultam, ő már szinte csak centikre volt tőlem…-T-Te is kérsz… Hirtelen magához rántott és megcsókolt. A kés a mosogatóba esett… Átkaroltam a nyakát és még közelebb húztam. Nem akartam tovább várni. Az eleinte a hátamon lévő kezeit folyamatosan csúsztatta lejjebb, míg el nem érte a derekamat…Odaérve megfogott és a pultra ültetett…

        -Mit csinálsz?-löktem arrébb egy pillanatra. Ő nem válaszolt, csak ismét az ajkaimra tapadt…Tudtam, hogy innen már nincs visszaút…

1. széria 6.évad 9.rész

A barlangban a vámpírokat igyekeztem jobb belátásra bírni…Ezalatt Gaby fontos információkat tudott meg Pierretől, amik jól jöttek volna nekem is…

       -Na mi van, fiúk? Nem mertek bántani?? Vagy csak féltek, hogy csúnyán kikapnátok??

       -Mi?? Félni?? Tőled?? Ugyan kérlek, ne nevettess… -indult meg felém az egyik…

       -Mi Ho!! Várj!!- érkezett meg Gaby és Pierre- Erősebbek, mint gondolnád. Csak egy rózsafából készített tárgy ölheti meg őket…

       -Ezt hogy érted???

       -Túl nagy hatalmuk van, esélyed sincs ellenük…

       -Nahát, egy angyalka…Ritka, mint a fehér holló itt, a mi környékünkön…

       -Fogd be, oké?! Nem hozzád beszéltem…-vágott vissza Gaby, majd közelebb hajolt hozzám-Yoon Soo már úton van…-csak ennyit mondott.

       -Csodás. Akkor csak addig kell őket elszórakoztatni. Te vidd ki Ji Nat, a többit hagyd rám és Pierrere.

       -Rendben…- ezzel megragadta a lányt és elindult vele kifelé a barlangból…

       -Hova viszed a vacsoránkat, Madárka?? Gyere csak vis…

       -Mennétek valahova? –lépett eléjük Pierre vérfarkas képében.

       -Ez most komoly??? Egy róka és egy farkas…

       -Nem egy farkas, hanem egy egész falka…-mondta a francia, majd elvonyította magát, riasztva társait…Perceken belül nagyjából 300 farkas nyüzsgött az üreg közelében.

       -Úgy tűnik, fordult a kocka…Ha minden áron vért akartok,akkor tudok nektek ajánlani egy jobb helyet…Gyertek velünk és segítsetek megnyerni a háborút…Ellenségeink közt rengeteg finom falatot találhattok, de természetesen csak bizonyos mértékig…

       -Például??

       -Mi kell? Van szinte minden… Egy gumiho, farkasok, vízszellemek, arkangyalok…Nos??

       -És ha nem vállaljuk??

       -Akkor bejönnek a barátaim és…-válaszolt Pierre.

       -Megyünk!!!-mondták szinte teljesen egyszerre.

Miután megegyeztünk, Pierre visszavonult a többi farkassal együtt a fák rejtekébe, a vámpírok pedig szintén távoztak a helyszínről…

       -Minden rendben, Ji Na?-kérdeztem tőle.

       -Leszámítva a kimerültséget és néhány horzsolást kutya baja.-mondta Gaby.

       -Remek. Remélem, még biztonságban tudjuk tartani pár napig, míg haza nem érünk.

       -Mi? Én nem megyek veletek sehova! –kapta fel fejét Ji Na.

       -Miért? Nem akarsz találkozni a tesóddal??

       -A tes…Állj, ti honnan tudtok róla???

       -Ő is velünk van. Ha velünk jössz, akkor megint találkozhatsz vele…

       -Woo Jong-ah…-motyogta fejét lehajtva…-Rendben, veletek tartok.

            Már nem csak 300 vérfarkassal gazdagodtunk, de néhány vámpírral is…Vajon sikerül megnyernünk a végső, nagy csatát?? …

1. széria 6.évad 8.rész

Ji Na eltűnt…Azonnal a keresésére indultunk…Eközben már úton volt Koreába W és nagyjából 200 fős csapata…

        -Gaby, meg tudod találni?

        -Nagyon remélem, de olyan fura energiákat érzek… Ilyet eddig még sehol sem tapasztaltam… Nem ismerem őket, de…

        -Önök nem hozzám jöttek?? –szólított meg minket egy igazán fess fiatalember.

        -Nem hiszem. Ismernünk kéne Önt?

        -Elnézést, de azt mondták nekem, hogy egy ázsiai hölgy érkezik ma hozzám, akinek gyönyörű smaragdzöld szemei vannak. És Önnek, kedvesem, igazán meseszép szempárt adott a Jó Isten.

        -Ohh, valóban…-pirultam el- Ön lenne Pierre??

        -Oui. Kérem, kövessenek.

        -Bocsásson meg, de nekünk előbb még meg kéne találnunk egy elveszett hölgyet.

        -Tudom, de ebben is tudok majd segíteni. Ezért, kérem, jöjjenek velem.

Egy régi kúriához vezetett minket…Festői táj… Mesterien ápolt kertek… Saját boros pince… Belépve az épületbe csodálatos festmények és bútorok fogadtak minket.

        -Érezzék otthon magukat a családom birtokán.

        -Igazán szép ez a hely…De szeretnénk többet tudni a titokzatos személyekről…

        -Úgy érti a vámpírokról?

        -Igen, ha ők azok, akik elrabolták a barátnőnket.

        -Csak ők lehettek. Az én embereim nem tennének ilyet, mert tudták, hogy jönnek és hogy fontos vendégek.

        -Ezt igazán jó tudni. De mit lehet ezekkel a vámpírokkal kezdeni. Egyáltalán miért kell nekik Gina??

        -Nagy valószínűséggel a vérére pályáznak. Míg te a szervekre, addig ők ”csak” a vérre.

        -Miért kéne nekik a vére??

        -Azzal táplálkoznak…Nagy az esélye annak is, hogy egy ”lény” vére többet segít nekik, mint holmi halandóké…

        -Én mindezt meg is érteném, de nem ebben a helyzetben. Nekünk azonnal kell vissza a lány, különben nagyon erős támogatókat veszíthetünk…

        -Ne aggódjon, tudom, hol tanyáznak az effélék. Akár mehetünk is, ha gondolják.

Átalakulva az egész út nem volt több fél óránál…Az erdőben egy barlanghoz vezetett minket Pierre…

        -Itt vannak bent?-kérdezte Gaby furcsállva.

Nem vártam meg a választ, hanem egyből bementem…Ott volt Ji Na egy székhez kötözve, körülötte 3 hófehér bőrű férfi…Vörös szemük csak úgy izzott a félhomályba…

        -Azonnal engedjétek el őt!! –szóltam rájuk.

        -Mert ha nem, akkor mit csinálsz? Kevés vagy te ahhoz, hogy árthass nekünk, csajszi…

        -Biztos vagy te ebben?? –kérdeztem, majd átalakultam.

        -T-T-Te meg mi vagy??? Mert hogy nem vérfarkas az tuti…-lepődtek meg mindhárman.

        -Ha elengeditek, talán elmondom…talán…

        -Ne játszadozz velünk, oké?!

        -Én meg azt mondtam, hogy engedjétek el a lányt. Semmi hasznotok sem származik abból, ha ujjat húztok velem…

            Vajon elengedik Ji Nát?? És sikerül még embert szereznünk?? Esetleg a vámpírok is segítenek majd??Ki tudja…

1. széria 6.évad 7.rész

Az első csapat Jack vezetésével megérkezett Szöulba, ahol néhány yuki-onna segítségével gond nélkül eljutottak a bázisra. Eközben mi újabb és újabb embereket toboroztunk szerte az országban…

        -Üdv mindenkinek! A nevem Choi Siwon.-köszöntötte az újonnan érkezetteket.

        -Helló! Én Jack vagyok, mondhatni a klán vezére.

        -Remek. Mi Jun, kérlek, mutasd meg nekik a szállásukat, te pedig Jack, gyere velem, hogy megbeszélhessük a továbbiakat.

*Franciaország*

        -Ugye David azt mondta, hogy egy Pierre nevű fazont kell keresnünk?-kérdezte Gaby.

        -Igen. Párizs peremén lakik valahol. De szerintem te meg fogod találni.

        -Ennyi lény között szerinted se perc alatt meglesz?? Akkor tévedsz…Olyan kavalkád van itt, hogy csak na… Csoda, hogy téged még nem vesztettelek el…

        -Ha akarnál sem tudnál elhagyni…-vigyorogtam rá.

        -Tudom én azt nagy… Éreztem valamit…De ez nem farkas… Ez egy vadász…

        -Mi?? Ki?? Milyen vadász??

        -Yoon Soo.

        -De… Neki nem otthon kéne vezetnie a nyugati csapatokat??

        -Nem egyedül van itt…Ji Na is vele van…

        -Na jó, kezdek teljesen összezavarodni… Azonnal lépj kapcsolatba Mickyvel, kérlek.

        -Máris…Azt mondja, Siwon így vélte a legbiztonságosabbnak.

        -Mi, hozzánk küldi??? Az az idióta… Ezt nem kell továbbítani…

        -Szerinte mi tudjuk a leginkább megóvni…

        -Mindegy, hagyjuk. Hol vannak?

        -A torony környékén.

        -Induljunk azonnal.

Az Eiffel-toronyhoz érve valóban megtaláltuk őket. Épp fotózkodtak, akár az ártatlan turisták…

        -Yoon Soo? Te vagy az?

        -Igen, de ki maga?

        -Én Mi Ho vagyok és Ji Naért jöttem.

        -Jaa, az unokaöcsém barátnője. Örülök a találkozásnak!

        -I-Igen, én is örvendek. De az előbbi kijelentés egy kicsit túlzás…

        -Oh, elnézést! Én úgy tudtam…

        -Beszéljünk inkább Ji Náról. Mikor érkeztek?

        -Először is, megoldható lenne a tegeződés? Másodszor pedig tegnap este.

        -Természetesen, semmi akadálya. Miért nem szóltak, hogy jönnek? Kissé váratlanul ért a szituáció…

        -Én úgy tudtam, hogy Siwon értesít téged… Ezek szerint ez elmaradt…

        -Nem probléma. Gyertek velünk a szállo…Hova lett Ji Na??? –néztünk körül.

        -Az előbb még itt állt mellettünk… -mondta Gaby.

            Vajon hova tűnhetett az arkangyal?? Megtaláljuk-e még időben?? Sikerül még több embert szereznünk??

1. széria 6.évad 6.rész

Miután lenyugodtunk egy kicsit Gaby ellátta sebeimet. Felszálltunk a repülőre, ahol azonnal megkértem Davidet, hogy intézzen nekem egy beszélgetést a szöuliakkal…

         -Kérlek David, tudnál nekem biztosítani pár percet arra, hogy beszéljek velük…Lehetőleg négy szem közt…

         -Persze, de fogd rövidre, sietnünk kell.

         -Rendben.

*Szöul*

         -Siwon, Mi Ho bejelentkezett a rendszerbe és azonnali megbeszélésre hív a 2-es vonalon. Azt kéri, hogy egyedül menj.

         -Egy pillanat és ott vagyok. Mikor megérkezett, rögtön a lényegre tértem…

         -Nem érdekel, hogy vagy miként, de fogjátok el Ji Nát.

         -Mi?? Túszejtésről nem volt szó…

         -Mint mondtam, nem érdekel. Kulcsszerepe lehet az utánpótlás szempontjából.

         -Akkor sem lehet. Nem ezt beszéltük m…

         -Az korábban volt. El kell kapnotok. Később mindent elmagyarázok. Kérlek, most az egyszer bízz meg bennem!

         -Legalább valami alap infót mondhatnál…

         -Az egyik farkas féltestvére. Vissza akarja kapni a húgát, aki elvileg rá lett kényszerítve a harcra. Beszéld meg Mickyvel, hogyan lehetne a legegyszerűbben elkapni és biztonságosan elzárni.

         -De…

         -Nem, semmi de. Erről nem nyitok vitát.

         -Oké, ha ezt javaslod, legyen. Mikor jöttök?

         -Hamarosan, ígérem. Addig is…Szia!

         -Bye!

*USA*

         -Beszéltem Siwonnal. Megpróbálják elfogni Ji Nát. Csak ő lehet a tárgyalásunk alapja. Este meg is kísérelhetnénk egy újabb találkozót W-vel.

         -Mi? Fel akarod használni a lányt?

         -Van jobb ötleted? Menjünk inkább.

Az erdőbe érve nem volt nehéz megtalálni W-t. Éppen másik két társával gyepálták egymást, mondhatni edzésként…

         -Nahát, Cicus… Te meg mit csinálsz itt?? Folytatást szeretnél?? –vigyorgott rám.

         -Álmaidban sem. Alku reményében jöttem.

         -Mi?? Alku?? Mit akarsz??

         -Ha azt mondom, hogy tudom, hol van a tesód, akkor hajlandó vagy mellénk állni?

         -Hol van Gina??

         -Pár órán belül az embereimmel lesz. Újra együtt lehettek, ha velem jössz.-nyújtottam felé a kezemet- Benne vagy?

         -Remélem tudod, ha átversz, neked véged…

         -Vállalom a kockázatot. –mosolyogtam rá, miközben kezet ráztunk az egyezségre.

            Újabb 200 fővel gyarapodtunk. ÉLJEN!!! De sajnos ez még mindig nem elég…Minden esetre mi nem adjuk fel…

1. széria 6.évad 5.rész

Ahogy sejtettük, nem minden helyen fogadtak olyan szívesen, mint Milwaukeeban… Mivel hozzám hasonlóan a farkasokat is az erdőségekben lehet 90%-os valószínűséggel megtalálni, így végigjártuk az 5 tó vidékét…

Második állomásunkon egy nehezen meggyőzhető ”falkavezérbe” botlottunk. Neve nincs, a többiek csak W-ként ismerik…

        -Miért segítenék én idegeneknek?? Főleg a csíkszeműeknek??

        -Talán azért, mert már több társad is ott van velünk…

        -Várj, Mi Ho! Ő nem is vérfarkas, vagy legalábbis nem teljesen…Az nem lehet…

        -Miről beszélsz, Gaby?? Félvér??

        -Igen, az vagyok. Egy korcs. Félig vérfarkas, félig arkangyal. Van egy féltestvérem, aki teljes értékű arkangyal…Kértek egyéb családi információkat is, vagy eltűntök végre???

        -Mi? Egy testvér?? És ő hol van??- feszítettem tovább a húrt…

        -Azt mondtam, tünés!!! –a nyakamnál fogva egy fának lökött…

        -Mi Ho!!-indult felém Gaby.

        -Madárka, te maradj ki ebből!!Te úgysem vagy az én súlycsoportom…- utasította őt W- Most játszadozni fogunk egy kicsit…-nézett rám gyilkos vigyorral.

Bevitt az erdőbe, a földhöz vágott, majd csak ennyit mondott…

        -Lássuk, meddig bírod? Kergetőzzünk egy kicsit… Miközben elgyepállak, talán elárulok magamról egy-két dolgot…

        -Rendben, nagyfiú. Ha vagy annyira tökös, hogy megüss egy nőt… De el kell hogy szomorítsalak, nem adom könnyen magam…Főleg, hogy közeledik a telihold…

        -Te pedig ne felejtsd, hogy rám ugyanúgy hatással van…Többet nem mondott, csak egyenesen megindult felém…

        -Nos, mit akarsz még tudni, Cicuska?-kiáltotta.

        -Miért nem akarsz csatlakozni hozzánk? Ennyire megveted mindazt, amit próbálunk elérni??

        -Hohó, egyszerre csak egy kérdés!! –ütött a mellettem lévő fába, mint egy figyelmeztetésképpen… Igen!! Nem értem, minek lázongani? Békességben élhetett mindenki, míg ti kis senkik ki nem találtátok, hogy változást akartok… Miattatok szakadtam el a testvéremtől…

        -Hogy mi?? Minket hibáztatsz?? Mégis miért??-löktem el a közelemből.

        -Mert a háborútok miatt kellett csatlakoznia az egyik oldalhoz…- kapott el újra a karomnál fogva.

        -És hol érdekel…-átgondolva, talán így segítene nekünk-Mi van, ha azt mondom, visszakapod a tesód, ha velünk jössz és hozod a haverjaidat is. – szabadultam ki fogságából.

        -SOHAA!!! –vágta rá, majd hátrébb lépett.

        -Miért hátrálsz? –csodálkoztam el.

        -Mert mennem kell… Várnak a spanok…Örültem a játéknak…Remélem lesz legközelebb…

        -Mi?? Várj!! Mi a neve??

        -Gina!!! –ordította távozás közben.

        -Gina? Gi…na? Ji…JI NA!!! Nem…Az lehetetlen…De ő is arkangyal…

            Azonnal rohantam ki a többiekhez…Elmondtam Gabynek, aki eleinte azt hitte, nagy ütést kaptam a fejemre és azért beszélek hülyeségeket, de aztán átgondolta és igazat adott nekem… Mi lesz még ebből??? Családi dráma??? Te jó ég, mibe keveredtünk???