Reggel, mikor felkeltem rögtön az ágyat kezdtem tapogatni,
de…sehol senki. Megdörzsöltem a szememet és körülnéztem. Az éjjeli szekrényen
egy csésze kávé és egy cetli várt… „Sürgősen
be kellett mennem a bázisra. Te is gyere, amint tudsz. ;) „-ez állt a
fecnin. Gyorsan felhörpintettem az italt, letusoltam, magamra kaptam valami
laza ruhát és azonnal indultam is az állomásra.
-Itt meg mi folyik?-kérdeztem Gabyt-
Mi ez a felfordulás??
-Az északiak megkezdték a végső
támadást…Mindenki készenlétben áll.
-Pierre és a többiek megérkeztek már??
-Igen. Menj, Siwon már vár a többi
vezetővel együtt a nagy tanácsteremben.
Alighogy odaértem, szinte rögtön el is kezdték a megbeszélést…
-Yesung,Je Sunnal együtt azonnal
készítsétek fel az orvosi részlegeket. Szükségünk lesz rájuk.
-Rendben.-válaszolta Yesung.
-Kyuhyun, tiéd a határ menti csapatok
vezetése. Heechul, te menj és segíts neki.
-Mióta lettél ilyen
parancsolgatós??-kérdezett vissza Heechul.
-Én a helyedben nem azzal törődnék,
hogy ki kért a cselekvésre, hanem csinálnám, amit mondott…-szóltam közbe.
-Mi Ho, kérlek…-nézett rám Siwon-
hagyd rá és inkább igazítsd el a farkasokat.
-Rendben, ha ezt akarod…
-Ohh, és még valami. Mondd meg Min
Hanak, ha valami gáz van, a hószellemek feladata a még életben lévők
biztonságos elszállítása…
-Oké, de… Mindegy, hagyjuk.-ezzel
kimentem és elmondtam mindenkinek a tudnivalókat.
*pár órával később*
Életünk legnagyobb és legnehezebb csatája állt előttünk… Az
összes csapat, vezetőikkel az élükön, felsorakozott a kijelölt helyen…Aztán
minden figyelmeztetés nélkül az északiak megindították a támadást…Hatalmas
porfelhő lepte el az egész területet, Min Haék segítségével azonban ez a
probléma hamar megoldódott…Egy kis csapadék csodákra képes. Míg én az esőt
figyeltem, addig egy északi vadász valahogy a közelembe férkőzött…Talán az ő
szagát is elmosta az eső…Hátulról akart megtámadni,de… Mi Jun közénk ugrott,
így a késszúrás őt találta el…
-Te jó ég!! Mi Jun!!!-kiáltottam fel.
Ahogy megfogtam a hátát, rögtön vérben úszott a kezem.
-M-menj és harcolj, engem pedig hagyj
itt…-mondta alig hallható hangon.
-Hogy tehetném meg ezt, hisz a nővérem
vagy…
-Miattam nem veszíthettek…Tünés!!!
-Nem, veled maradok…Gaby!! Hol vagy??
Segíts, kérlek!!
-Uram Is…Itt meg mi történt???
-Majd elmondom, de most vidd Je
Sunékhoz, lássák el azonnal.
-Rendben, te pedig menj és intézd el
őket.
-Az
lesz. Nem hagyom, hogy büntetlenül megússzák.
Pár perccel később már az első sorokban küzdöttem az
ellenséggel…Hol jobbról, hol balról rontottak rám, de nem hagytam, hogy
legyőzzenek… Egyik pillanatban pedig nem mással találtam magam szembe, mint Jae
Hwaval.
-Nahát, te még élsz?-lepődtem meg.
-Nem rajtad múlt…-húzta fel egyik
szemöldökét.
Nem tétováztunk tovább, egyből egymásnak estünk… Nem akartam
megölni, de…Ott volt bennem az a tüske… Mi Jun megsebesült…
-Mire vársz még, Mi Ho??-szólt közbe
Ji Na.
-Te hogy kerülsz ide? Nem ide vagy
beosztva.
-Tudom, de jöttem segíteni…Rád fér,
hidd el…
-Oké, de mi lesz a bátyáddal?
-Megbeszéltem vele, ő engedte meg.
Több sem kellett nekünk, együttes erővel támadtuk Jae Hwat.
Eközben úgy tűnt, vesztésre állunk…Ekkor azonban, szinte a semmiből előkerült
egy hatalmas csapat őr- és arkangyal…
-Ezek meg kik, és hogy kerültek
ide??-kérdezte Kyuhyun meglepetten.
-Egy kis segítség, tőlem.-válaszolta
Ji Na- Szóltam pár havernak.
Az új csapat érkezésével sikerült visszaszorítanunk az
ellenséget az északi határon túlra…Létszámuk jelentősen lecsökkent, sérültekben
is bővelkedtek, így a vezetés úgy döntött, végleg feladják a csatározást…
Néhány nappal később megszületett a
békeszerződés, melyben kijelentették, a két országrész ismét egynek számít.
Végre mindenki békében élhetett… Majdnem mindenki…
A külföldi haderők visszatértek saját hazáikba, nálunk pedig
megkezdődtek az újjáépítések. Újra minden olyan virágzó lett, mint régen… Én is
azzal maradhattam, akit igazán szeretek. Most boldogabb vagyok, mint valaha…S
hogy mit hoz nekünk a jövő?? Ki tudja… Reméljük a legjobbakat!!
Hát…Így ért véget egy gumiho életének talán nem is olyan rövidke
meséje…
The End ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése