Vacsora közben tanácskoztunk arról, hogy most mi tévők
legyünk…Higgyük el azt, amit Ji Na mondott?? A mi oldalunkon áll vagy tényleg
az ellenséggel van???
-Gaby, kapcsolatba tudsz vele lépni
valamilyen módon? –kérdezte Yoochun.
-Nem tudom…De nem is tartom jó
ötletnek…
-Siwon, azt mondtad…-hirtelen eszembe
jutott, amit korábban mondott- A családod nem tudna segíteni??? –kérdeztem, bár
féltem reakciójától.
-Igaz is, az apukád rendőr, így neki
biztos van információja a dolgokról.-vágta rá Mi Jun.
-Nos…Megkérdezem, de nem garantálok
semmit.
-Kértek még valamit? –igyekeztem
megtörni a komoly hangulatot.
-Egy üveg bort javasolnék, ha nem gond
senkinek.- szólalt fel Min Ha.
Kiszaladtam a konyhába…Pár perccel később, mikor épp egy felső
szekrényben kotorásztam, valaki megölelt hátulról…
-Szeretnél valamit? –igyekeztem
rezzenéstelen arccal kérdezni.
-Csak kijöttem…Gondoltam megnézem,
milyen a konyhátok…
-Aham…És? Tetszik?
-Nem
rossz, bár az enyémhez képest eléggé retró…
-Ha csak belekötni tudsz,
akkor…-számat egy apró csókkal ”fogta be”…
-Végig ez volt a terved, mi?? –néztem
rá kicsit morcosan.
Nem mondott semmit, csak rám villantotta édes mosolyát és
visszament a többiekhez… „Ezt
egyszer még visszakapod” –mondtam
magamban és elindultam a borral a kezemben…
-Itt meg mi folyik?? –csodálkoztam el.
Mire kiértem, mindenki a nappaliban ücsörgött… Ki a kanapén, ki a földön…
-Gondoltuk, így családiasabb
lesz.-jelentette ki Gaby.
-Aham…De hova lett Min Ha és Micky?
-Az erkély felé mentek…Szerintem
inkább hagyjuk most őket… S hogy mit csináltak odakint? Majdnem felfalták egymást
élve… Nem akartam nekik mondani, hogy van ám nálunk szoba is, de ezt a szomszéd
néni megtette helyettem… Olyan gyorsan sprinteltek befelé, mint még soha
azelőtt…
-2. ajtó jobbra…-mondta Mi Jun.
-Ezt most miért kellett?? –szóltam rá
nővéremre- Szegényeket jól zavarba hoztad…
-Ezt nem lehetett kihagyni…- kuncogott
fel Gaby.
Eközben az egyik szobában a két galambocska megszeppenve ült az
ágy két külön sarkán…
-Szóval…-kezdett bele mondatába Min
Ha… A fiú azonban nem hagyta befejezni, a lány ajkaira tapadt olyan szorosan,
ahogy csak tudott…Gyorsan megszabadította a nőt felsőjétől, majd ledobta a
ruhadarabot a földre. Ezután még erőteljesebben folytatta a csókot, mely elől
partnere sem zárkózott el… Lassan minden ruha lekerült róluk…Yoochun először
csak ujjait használta, de a lány már erre is intenzíven reagált, s tetszését
egyre hangosabb nyögésekkel fejezte ki. Egy váratlan pillanatban aztán a férfi
behatolt… Eleinte lassan mozgott, majd folyamatosan gyorsabb tempóra váltott…Közben
pedig egy percre sem hagyta abba a csókáradatot…Végül együtt jutottak fel a
csúcsra, s összebújva aludtak el…
Mindez alatt mi kint beszélgettünk egy
pohár bor társaságában az élet ”komoly dolgairól”… A társalgást követően
mindenki keresett magának egy fekvőhelyet és nyugovóra tért…Csak arra nem
számítottunk, hogy anyánk korán reggel már itthon is lesz…
-Ez meg mit jelentsen, lányok???
–kérdezte tőlünk meglehetősen ideges hangon.
-E-Ez nem az, aminek látszik…-hebegte
Mi Jun.
-Felesleges magyarázkodnod, már
mindent látott…-mondtam beletörődve a helyzetbe.
-Erről még beszélünk…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése