Mikor a lányok megérkeztek a helyszínre, a csata már nagyban
folyt. De nem voltam egyedül…Egy új angyal szállt le közénk…
-Csakhogy ideértetek, Cicuskák…-mondta
kaján vigyorral a fején Jae Hwa.
-A helyedben letörölném azt a mosolyt
a képedről!!- szólalt meg az új jövevény.
-Miért, talán megcsikizel az egyik
tolladdal?? Ne nevettess? Kevés vagy te ahhoz, hogy nekem árts, Madárka.
-Ne bízd el magad…
-Várjatok, én ismerem ezt a
hangot…Nem, az nem lehet…Yoochun???
-Igen, meglepi.-fordult meg a szárnyas
lény.
-D-De…Ez hogyan lehetséges??
-Bocsi, de nem akarnátok ezt inkább
később megbeszélni??- szóltam közbe.
A csajok összeszedték minden erejüket és sortűz alá vették a
fiút. Először Min Ha támadott pár jól irányzott hó-jég gömbbel. Kisebb
karcolásokat ejtett ugyan a rókán, de ez nem volt elég. Ezt követte a két
angyal együttes megmozdulása, melyet egyetlen farok csapással hárított…
-Ez meg miből van??-kérdezte Gaby, aki
őrtársán landolt az esést követően.
-Ha valahogy közelebb férkőzhetnék
hozzá, meg tudnám mondani…esetleg…-mondta Micky.
-Ezen talán segíthetek…-szóltam
közbe-kapaszkodj a hátamra. Ha azt mondom, ugorj, tedd azt, légyszi. Egyszer
tudom csak megcsinálni…
-Értettem. Mehetünk.
Azonnal neki is futottam, eközben Gaby, Min Ha és Mi Jun a
figyelmét igyekezték elterelni. Mikor elég közel kerültem hozzá, szóltam az
utasomnak, hogy mehet.
-Most!! Ugorj!!-szóltam a srácnak, aki
egyből rávetette magát a másik rókára. Tenyerét Jae Hwa homlokára helyezve, pár
pillanatra meg tudta mutatni a gumiho emberi alakját.
-Jajj, ne…anyának igaza lett végül…
-Te meg miről beszélsz?-kérdezte Mi
Jun, aki az angyal szárnyaitól kezdetben nem látta az arcot.
-Már az elején éreztem valami fura
bizsergést, mikor találkoztunk…És anya is figyelmeztetett, hogy vigyázzunk
vele…Jae Hwa és Jae Hwan ugyan az a személy…
-A-Az nem lehet…Csak hazudsz
nekem!!!-s hatalmas könnycseppek csordultak le arcán.
-Mégis miért tenném, hisz a nővérem
vagy!!
Eközben nem vettük észre, hogy Jae Hwa újra összeszedte magát és
támadni készült…Már épp csak pár centire volt tőlem mancsa, mikor a maszkos
férfi jelent meg, és blokkolta a felém irányuló csapást…
-Neee!!!-ordítottam fel, s már
hajoltam is az álarcos férfi fölé…Fejét óvatosan az ölembe tettem, ám ekkor
váratlanul észrevettem valamit…Az arcát fedő anyag félig leszakadt…Tágra nyílt
szemekkel bámultam a lábamon fekvő férfit… „Komolyan??Siwon
a maszkos??Miért nem jöttem rá előbb??” –ilyen
gondolatok kavarogtak bennem…Annyira belevesztem ezekbe, hogy nem vettem észre,
mikor Siwon magához tért…
-Meglepődtél, mi??
-Miért nem mondtad el
hamarabb??-próbáltam higgadtan állni a helyzethez.
-Te sem kötötted az orromra, hogy
gumiho vagy. Akkor én miért szólta…
-Mi?? Te mióta tudod, hogy én gumiho
vagyok??
-Emlékszel még a maffia sikátorára és
a vérfarkasra?? Ott jöttem rá…
-Most eléggé össze vagyok zavarodva,
szóval inkább hanyagoljuk egy kicsit a témát és menjünk vissza a házba, oké?
Nem tiltakozott. Visszaérve mindenki
döbbenten állt a többiekkel szemben...Rengeteg titokra derült fény egy
Szenteste alatt…Ezek után vajon mi lesz az új esztendőben…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése