Még mindig a gyártelepen voltunk…A titokzatoskodó férfi épp azt
ecsetelgette, hogyan és miért tudna nekünk segíteni…
-Nos, mégis miként tudna minket
támogatni? –kérdeztem Lloyd urat.
-Szinte bármivel? Mi kell? Ember?
Eszközök?
-Tudja egyáltalán, hogy mihez kérünk
segítséget??
-Igen. Egyesítéshez.
-Hogyan??-néztünk rá
meglepetten-Esetleg megoldható lenne, hogy tegezzük egymást? Elvégre is 1,
talán ha 2 év van közöttünk…
-Természetesen, örömmel, és onnan
tudom, hogy kik vagytok, hogy a nagybátyám az apád volt, Mi Ho.
-Hogy mi??-néztem rá hatalmas
szemekkel-Te a rokonom vagy??
-Igen, Cain bácsi a nagybátyám volt.
Én is ”lény” vagyok, egy vérfarkas. Számos társammal együtt élünk itt, de
Franciaországban is van jó pár csapat.
-Hiszen ez csodás!! –kiáltott fel
Gaby- Akkor van erősítésünk!
-Várj, Angyalka, ez nem ilyen
egyszerű…-szólt rá David- nem olyan könnyű őket rábírni a harcra, főleg ha
nincs benne érdekük…
-És mivel lehetne ezeket a kedves
kutyuskákat meggyőzni, hogy álljanak mellénk?
-Gaby, szerintem azzal, hogy
lekutyuskázod őket, biztos nem…
-Upssz, bocsi… Akkor mi ellenében
dolgoznának nekünk? Pénz?
-Meg van rá az esély, de nem
mindig…Van, hogy elég nekik,ha öldökölhetnek kedvükre… Az utóbbiakkal azonban
nem árt vigyázni, mert könnyen elszabadulnak, és nem hallgatnak senkire…
-Pont, mint te Mi Ho. –mutogatott rám
Gaby.
-Köszi…-néztem rá kicsit mérgesen.
-Nyugi, tudom, hogy gumiho vagy és
ugyanúgy hat rád a hold, mint ránk is.
-Remek, de mikor tudnánk a többiekkel
beszélni? Sürgős lenne, mert nem tudjuk, meddig tartanak ki a még meglévő
csapataink…
-Kapcsolatba tudtok az otthoniakkal
most lépni? Meg kéne tudni, hogy mennyi időnk van összeszedni a haverjaimat.
-Gaby, ez a feladat a tiéd. Próbáld
elérni Mickyt, talán őt lesz a legegyszerűbb.
-Rendben.
Pár perces ”beszélgetésük” után kiderült, hogy amilyen gyorsan
csak lehet, kell az erősítés. Már csak kb. 3000-en vannak a közel 7000-es
északiakhoz képest.
-Azonnal mennünk kell. Nem
vesztegethetünk több időt. Mi lesz, ha… -kezdtem egyre inkább aggódni, hogy
késve érünk vissza…
-Erre még csak ne is gondolj.
–nyugtatgatott Gaby.
-Úgy érzem, hogy nem bírom tovább…Túl
nagy feladatot vállaltunk magunkra…
-Neked csak bátorító szó kéne…És azt
is tudom kitől…
-Ne!! Bárkit, csak őt ne, kérlek… Az
most nem segítene… Egyetlen gyenge pontom van, és az ő…Pedig azt hittem, egy
rókaszellem szinte sérthetetlen…
-Rendben, te tudod…
-Gyertek, elintéztem egy gépet, ami
elvisz minket minden helyre, ahova csak szükséges mennünk. Induljunk is
azonnal!
Beszálltunk a magángépbe és már úton
is voltunk első célpontunkhoz…Eközben az otthoniak problémába ütköztek…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése