Elindultunk hát fel a lifttel…Én az egyik sarokban álltam, ő meg
a másikban…Nem szóltam hozzá, mert féltem, hogy talán rosszat szólok…A legfelső
szintre mentünk, a folyosó ablakán kinézve látni lehetett egész Szöult… „Milyen csodás a kilátás.”-gondoltam
magamban.
-Itt is vagyunk.-mondta, majd intett,
hogy menjek beljebb. A szám is tátva maradt…Nem az a tipikus kupis legénylakás
várt…Az egész lakrész fekete és fehér volt, színes kiegészítőkkel…
-Menj csak és ülj le a nappaliban.
Kérsz inni valamit?
-Narancsleved van?
-Persze, mindjárt viszem. És mit
szeretnél még tudni?-kérdezte a konyhából.
-Nos…igazából mindent, amit csak
lehet.
-Oké, szóval…Hol is kezdjem?-ült le
mellém, miután lerakta a poharakat. Bár ezt még nem tudod rólam, de egy neves
szellemvadász család tagja vagyok. Nem szeretem reklámozni, mert egyből azt
gondolják, hogy anyuci pici fia vagyok. Az apám most a rendőrségen dolgozik
nyomozóként, de korábban ő is aktív vadász volt, csak az új rendszer miatt
váltani kényszerült…Ugyanez a helyzet a nagyszüleimmel és dédszüleimmel is…
-Neked még a dédszüleid is
élnek???-kérdeztem meglepetten.
-Igen, egy elixírnek köszönhetően. Én
sem 20 éves vagyok.
-A-Akkor mégis mennyi?? Persze csak ha
nem titok.
-Hivatalosan…kb. háromszor ennyi…
-Az én nagy- illetve dédszüleimet már
rég megölték a Choi család tagjai…Nagyon sokáig bosszút akartam állni, de
rájöttem, hogy azzal nem hozhatom őket vissza…
-Jól döntöttél…-s közben zavarában
össze-vissza nézelődött…
-Miért viselkedsz hirtelen ilyen
furcsán??
-Hát…Tudod, az az igazság, hogy az én
őseimet akartad elintézni…
-Hogy mi??-nyeltem egy nagyot- Te is
közéjük tartozol??? Ha ez egy vicc, akkor nagyon rossz a humorod…
-Nem az, a nevem tényleg Choi
Siwon…Beszélgetésünket a csengő zavarta meg.
-Vársz valakit??-néztem rá zavartan.
-Nem tudok róla, de azonnal megnézem.
Az ajtóhoz érve látta, hogy az anyja érkezett hozzá látogatóba…
-Az anyám az. Menj és zárd magadra a
háló ajtaját…Vagy ami még jobb, a háló erkélyéről feljuthatsz a tetőre. Várj
meg ott, igyekszem gyorsan lerázni.
Duzzogva ugyan, de felmentem… „Még
hogy nem anyuci pici fia??Kinek próbálja ezt bemagyarázni??”-morfondíroztam,
miközben az egyre kerekedő holdat néztem.
Eközben Micky elhívta magához Min Hat
egy közös filmezésre. A srác volt olyan cseles, hogy egy kicsit enyhébb horrort
választott, gondolva az összebújás lehetőségére…Be is jöttek számításai…A lány
ijedtében erősen megragadta a fiú bal karját… A férfi kapva az alkalmon
eldöntötte a nőt a kanapén, majd lassan puszilgatni kezdte. Először a homlokát,
majd körbe az arcát, végül pedig száját…Finoman ráharapott a lány alsó ajkára,
aki ezáltal akaratlanul is beengedte a fiú nyelvét…Eközben a srác keze egyre
beljebb araszolt partnere felsőjében, aki így belemosolygott az egyre hevesebb
csókba…Idilli pillanatukat Min Ha telefonjának csörgése zavarta csak meg…
-Nem tudod, hol van Mi Ho?? Nem jött
be dolgozni és a telóját sem veszi fel??-kérdezte aggódva Gaby.
-F-Fogalmam sincs.-válaszolt nagy
nehezen, miután végre levegőhöz jutott- Nem érzékeled?
-Nem. De megzavartam valamit??
-Dehogy is.-modta kissé csalódottan.
S hogy hol voltam én…Még mindig a tetőn
dekkoltam…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése