Megérkeztünk Washingtonba… Minden csúcs modern, szinte már futurisztikusnak
mondható… Csomagjainkat lerakva a hotelben máris az illetékes szervekhez vettük
az irányt. Nem tudtuk, mi lesz a végeredménye, de reményekkel tele vágtunk bele
az egészbe…
Egész nap egyik irodából rohangáltunk a másikba… Felkerestünk
minden lehetséges embert… Estére úgy elfáradtunk, hogy csak fürdeni volt erőnk,
mert utána rögtön el is aludtunk…
-Jó reggelt! –köszöntöttem Gabyt, aki még csak most ébredt fel.
-Te meg mióta vagy fent?? –nézett rám
félig kómásan.
-Kb. fél 8 óta…Most van 9. Készülődj,
mert mennünk kell hamarosan.
-Oké. Kávé?
-Ott van az asztalon. Elszaladok
letusolni, mindjárt jövök.
Egy órával később mindketten készen álltunk az indulásra… Ám
arra nem számítottunk, hogy egy fekete limuzin fog ránk odalent várni…
-Hölgyeim, kérem, szálljanak be! Az
úrfi már várja Önöket. –lépett hozzánk közelebb egy nagydarab sötétbőrű férfi.
-Elnézést, de mégis milyen úrfi??
-Most csak jöjjenek velünk, a többit
később megtudják.
Mivel nem volt választásunk, így beszálltunk a gyanús autóba és
útnak indultunk… Pár órányi autózást követően egy elhagyatott gyártelepre
gördültünk be, melyet kísérőnkhöz hasonló fekete ruhás alakok vettek körül…
-U-Ugye nem a maffiával van dolgunk?
–nézett rám Gaby aggódva.
-Gőzöm sincs, de kezd nagyon fura
lenni ez az egész.
-Megérkeztünk. Kérem, szálljanak ki.
Félve ugyan, de kikászálódtunk a limóból, és az őrt követve elindultunk
az épület belseje felé… Bent egy kisebb, vallató szobához hasonló helyiséghez
mentünk, ahol egy fiatal férfi várt minket.
-Üdvözlöm Önöket! A nevem David Lloyd.
-És megtudhatnánk, hogy ki Maga?
–kérdezte Gaby.
-Hamarosan arra is sor kerül. De előbb
az Önök szándékairól szeretnék többet tudni. Úgy értesültem, hogy segítségre
van szükségük. Igaz ez?
-Igen, de mégis honnan tud Maga erről?
Talán kémkedett utánunk?? –gyanakodott Gaby.
-Mondjuk úgy, hogy megvannak a
megfelelő kapcsolataim mind ahhoz, hogy kiderítsem kik Maguk, mind ahhoz, hogy
segítsek Önöknek.
-Na jó! Elég a titokzatoskodásból!!
–kelt ki magából az angyal- Mégis mi a fen…
-Nyugi, ezzel nem megyünk semmire.
–vágtam barátnőm nem épp kedves szavaiba.
-Nos, bár ezt még a családom sem
tudja, én is hasonló vagyok Önökhöz…
-Ezt meg hogyan kell értenünk??
–néztünk össze Gabyvel.
Mit érthet az alatt, hogy olyan, mint
mi? És egyáltalán honnan tudja, hogy mi milyenek vagyunk? A jókkal van, vagy a
sötét oldalt képviseli??
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése