Az utolsó csapatokat Dijon környékén szedtük össze… 300 emberre
számítottunk, ezzel szemben 500 vérfarkas állt mellénk… Azonnal el is indultunk
velük együtt haza, hogy segíthessünk az otthoniaknak…
-Szóljak Siwonéknak, hogy valaki
kijöjjön elénk?-kérdezte Gaby.
-Nem tudom…Szerintem nem szükséges…
Elég, ha annyit mondasz neki, hogy nemsoká otthon vagyunk…
-De… Mindegy, te tudod…
-Haladjunk inkább. Mihamarabb vissza
kell érnünk.
Másnap repülőre is szálltunk és elindultunk haza… A reptéren nem
várt személyekbe botlottunk…
-Ti meg hogy kerültök ide??-néztünk
Min Hara és Mi Junra.
-Épp nincs semmi gáz a bázisokon,
ezért kijöttünk elétek. Annyira hiányoztál!!- ugrott a nyakamba a nővérem.
-Te is nekem. Minden rendben volt,
amíg távol voltunk??
-Persze…-ölelt át minket Min Ha is.
-Menjünk gyorsan haza és beszélgessünk
ott.-javasolta Mi Jun.
Senki sem tiltakozott ellene, de mikor fordultam volna le a
szokásos sarkon, testvérem jelezte, hogy rossz irányba megyek…
-De… Ebben az utcában lakunk…
-Már nem. Hivatalosan is
különköltöztünk egymástól meg anyától is.
-Mi??? Mindezt a belegyezésem nélkül??
-Azért ennyire csak nem zavar?-nézett
rám vigyorogva Min Ha.
-De…vagyis nem…Ettől függetlenül
megkérdezhettetek volna…
Belépve az új lakásba tátva maradt a szám…Csodás kilátás a Han
folyóra…Modern berendezés egy csipetnyi eleganciával fűszerezve…Egyszerűen
tökéletes…
-Házavató
party??- vetette fel az ötletet Gaby.
-Nem kéne inkább a háború lezárásával
foglalkoznunk??
-Nem egy estébe fogunk belehalni…-állt
Gaby mellé Mi Jun is.
-Min Ha, te mit mondasz?
-Nem árt végre egy kis lazítás…
-Oké, legyen. Menjünk, szerezzünk
valami vacsit meg nasit és kezdhetjük is.
-Mi lesz a fiúkkal??
-Felőlem jöhetnek ők is…
Mi Jun azonnal szólt is mindenkinek… Pár órán belül az egész
banda a lakásomban mulatott…
-Hozzak még valamit?-kérdeztem a
csapatot.
-Hugi, csinálnál olyan nyuszi füles
almát??-kérdezte Mi Jun kölyökkutya szemek kíséretében.
-Persze, mindjárt hozom.-kimentem a
konyhába, kerestem egy tányért, amire rárakhatom a szeleteket…Hirtelen egy
ismerős illat csapott meg…
-Még mindig nem tanultál meg
lopakodni??
-Mi értelme, ha úgyis kiszagolsz??
-Igaz…-mire megfordultam, ő már szinte
csak centikre volt tőlem…-T-Te is kérsz… Hirtelen magához rántott és
megcsókolt. A kés a mosogatóba esett… Átkaroltam a nyakát és még közelebb
húztam. Nem akartam tovább várni. Az eleinte a hátamon lévő kezeit folyamatosan
csúsztatta lejjebb, míg el nem érte a derekamat…Odaérve megfogott és a pultra
ültetett…
-Mit csinálsz?-löktem arrébb egy
pillanatra. Ő nem válaszolt, csak ismét az ajkaimra tapadt…Tudtam, hogy innen
már nincs visszaút…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése